#5. - Niallel? Pont Niallel?

Deaer readers

Először is itt a nyári szünet, úristen, végre, jupi!:) Remélem eddig mindenkinek kellemesen telt, és fog is!(: Mi éppen költözködés közepén vagyunk, ezért mostanában alig van időm írni, de minden alkalmat megragadok, és írom a részeket, majd rakom fel őket, ahogy tudom.:) Viszont mostanában felmerült az ihlet hiány is: csak ültem a gép előtt, bámultam a monitorra és az ötödik, vagyis ebből a részből pár mondat volt meg. Olvastam kicsit, és nem lett jobb, így muszáj volt írnom az én kedvenc írónőmnek, aki volt olyan kedves, és segített. Najó, megírta a rész felét. Persze én is bele- bele írogattam, de jó részt, neki köszönhetem! Imádlak!♥♥ A rész másik felét, már sikerült összehoznom, de egy oldallal kevesebb az egész, és őszintén szólva, nem is akartam tovább írni, és Beccsu érvei is mellette szóltak, hogy itt hagyjam abba.:D Emiatt persze próbálom hamarabb hozni a következő részt, mint csütörötök, márcsak azért is, mert hétfőn utazom Pécsre és pénteken érkezek. Szerintem rész lesz kirakva, ha mégsem jönne össze, akkor jövőhét hétvégére várható, de ezt még kiírom!(: Húú, és amit mondani akartam még az az, hogy nagyon köszönöm a 4 pipát!!!!♥♥♥ Hatalmas ölelés érte, mindenkinek!!♥♥ Jó olvasást drágák!:)

Patricia F.

Harry Styles

2013. február 20. - 21.

Amint leérek a nappaliba, természetesen azonnal kérdésekkel bombáznak a srácok; Niall felől érdeklődnek. Ígéretemhez tartva magam, nem mondok semmit, csak mosolygok és megrázom a fejem. Tudják, hogy nem fog sikerülni kihúzniuk belőlem semmit, így öt perc után, a saját gondolataimban merenghetek el. Mint mostanában minden alkalommal, jelenleg is a lány körül forognak a gondolataim, és semmivel sem tudom rávenni magam arra, hogy ez ne így legyen. A televízió előtt heverő szőnyeg citromsárga, melyről a ruhája jut eszembe, amit azon az estén viselt, mikor először megláttam. Aztán a barna bőrkanapé és a csokoládé az üvegasztalon, a haját és gyönyörű szemeit idézi elém. 

Meg kell ráznom a fejem, hogy visszatérhessek a valóságba, hiszen egy szinten már fanatikusnak tűnik, amit csinálok. Az egy dolog, hogy mindenről Ő jut eszembe, de az, hogy az első randevúnkat tervezgetem fejben – és ez nem vicc -  és azt, hogy milyen lenne mellette lefeküdni aludni, és felkelni. Egyrészről szerintem túl nőies - mert általában a lányok csinálnak ilyeneket - másrészről pedig nem hiszem, hogy egyszerűen normális ilyenekről ábrándozni. 

Negyed óra telik el, mikor Niall megjelenik a nappaliban, majd a konyhába sorol, hogy kivihesse a tálcáját, melyen már egy morzsa sem volt. Rám mosolyog, mielőtt újra az emelet felé venné az irányt, és eltűnne. Furcsa Őt így látni, hiszen mindig a nappaliban fetreng mindezek előtt, hangosan tévézik, vagy videó játékozik, és nassol. Most pedig egy hang nélkül sétál le és fel, szerény mosollyal kísérve. Őszintén sajnálom, hogy a csaj kikosarazta, mert Niall egy nagyon jó szívű ember, és nem ezt érdemli. Egyáltalán nem. Mindig is egy szőke, hosszú hajú, barna szemű lány képzelek el mellé, aki alacsonyabb nála, és szerény. Aki képes egyetlen egy pillantástól elpirulni amit Nialltől kap, aki sosem lenne képes megcsalni Horan barátomat, vagy csak kikosarazni, mint ez az ismeretlen lány tette a mai napon.

Fogalmam nincs, meddig ülhettem egy helyben, és meredhettem magam elé, de már csak azt észlelem, hogy egy magam vagyok a nappaliban, és csak a tévé szól előttem. Csend lepi el az egész alsó szintet, ami csak arra enged következtetni, hogy a többiek már az igazak álmát alusszák, vagy az íróasztal fölött gubbasztanak, és rajzolnak – mint például Zayn - vagy dalokat írnak – ez esetben Louist és Liamet tudom említeni. Niallt egyik csoportba sem sikerül sorolnom, hiszen Ő minden bizonnyal az ágyában fekszik a sötétben, és a plafont bámulva azon gondolkodik, hogy mit tett rosszul, amiért ez történt. 

Lekapcsolom a televíziót, leellenőrzöm, hogy a bejárati ajtó zárva van- e, majd én is az emeletre indulok. Fáradt vagyok, és tekintve arra, hogy mikor hazaértünk én letusoltam, megszabadulok a melegítő alsómtól, és felsőmtől, majd az ágyamba fekszem. Telefonomat elveszem az éjjeli szekrényemről, és miután nyakig betakarózok, megnyitom a Twitter-t. Válaszolgatok néhány rajongói kérdésre, és természetesen Anyunak is üzenetben, majd álomra hajtom fejem, gondolva arra, hátha ezzel sikerül kikapcsolnom az agyam egy kis időre. 

*

Reggel hangos kopogásra ébredek. Felülök és körülnézek. A szobában sötét van a függönynek és redőnynek köszönhetően. Felállok, és ajtót nyitok, de az ajtóban nem áll senki. Akkor meg mi kopog, még most is? Értetlenül megfordulok, majd az ablakhoz indulok, hogy kinézzek. Széthúzom a függönyöket, majd lassan felengedem a redőnyt is. Ó, már meg van, mi kopog. Az eső. Pontosabban a jég. Mert úgy néz ki, hogy jégeső esik. De még mekkora jégdarabok.

Alsót húzok, megmosakszom és leindulok. Odalent csend honol, sehol senki. Ezek szerint még mindenki alszik. Mennyi az idő?

A konyhába indulok, ahol felpillantok a nagy faliórára. Tíz óra. Hát, a tegnapi korán kelés eredménye.

Reggeli után kutatok a hűtőben, de csak tejet és müzlit találok. Kiveszek egy tálat a szekrényből, rakok bele müzlit, majd felöntöm tejjel és leülök a nappaliban tévét nézni. Lassan leszállingózik Louis, Zayn és Liam is, majd követik példám és leülnek mellém enni.

- Hol van Niall? – kérdezi teli szájjal Zayn.

- Biztos alszik még – legyintek. – Egyébként, te tudtál aludni?

- Valaki hazahozott egy csajt?

- Te hülye, a hátad miatt! – nevetek fel.

- Jaa – vigyorodik el – aha. Liam csodákat művelt vele.

Bólintok, majd felállok és kagylóba rakom az edényt. Van mosogatógépünk is, de mivel nem szoktunk olyan sok edényt összepiszkolni, ezért mosogatunk.

A szobámba megyek és felöltözök, majd együtt várjuk lent Paul –t a beosztásokkal és mi egyebekkel. Niall még mindig a szobájában alszik. Vagyis azt hittük.

Csengetnek, Liam megy ajtót nyitni. Biztosak vagyunk benne, hogy Paul lesz az, de tévedünk. Niall sétál be mosolyogva az oldalán egy lánnyal. Azzal a lánnyal!

- Niall, hát te? – lepődik meg mindenki, én pedig lefagyva bámulok a barna hajú gyönyörűség szemeibe.

- Srácok, ő itt Alexa, a barátnőm – mosolyog olyan boldogan, ahogy Niallt még csak egyszer- kétszer láttam. A barátnője. A haverom barátnője! Uram isten!

- Szia, Liam vagyok. Örülök a találkozásnak! – nyújtja kedvesen mosolyogva a kezét.

És akkor megszólal. Most először hallom a hangját, és szédületes mámorba esek. Szabályszerűen hallom a szívem tízszer gyorsabb verését, mint ahogy szokott. Tenyerem izzadni kezd, torkomban hatalmas gombóc növekszik. Ez nem lehet pont ő!

Róla beszélt tegnap este Niall? Ő lenne az, akibe ennyire bele van zúgva? Pont ő, ez a csodálatos lány?

Ez az én hibám. Szem elől tévesztettem. Nem tettem meg mindent, hogy megtaláljam. Na és ha megtaláltad volna, mit mondtál volna neki?

Egyszerűen képtelen vagyok ép ésszel gondolkodni, mindenkit ott hagyva rohanok fel a szobámba, melynek ajtaját becsapom és kulcsra zárom. Ez nem lehet igaz! Ő nem lehet Niall barátnője!

Leülök a földre és a falnak dőlök. Miért velem történik ez? Egyáltalán miért velem és az egyik legjobb barátommal?

Gondolkozni kezdek, vajon miként ismerkedhetett meg Niall és – ezek szerint – Alexa. Umm, micsoda gyönyörű név! Annyira illik hozzá. És nagyon nagy megkönnyebbülés, hogy már tudom a nevét. Nem kell majd mindig a lányként emlegetnem. És a képzeletbeli randinkon, mikor a nevén szólítom, akkor szólíthatom az igazin, és nem kell kitalálnom semmit se. De miket is beszélek! Niall vele randizott. Niall tegnap róla beszélt. Niallnek Ő a barátnője. Akkor én mégis, hogyan képzelegjek a randevúnkról?

Gondolataim villámgyorsan visszaterelődnek arra, miként és hogyan is ismerkedhetett meg Niall és Alexa. Vajon a vörös szőnyeges esemény előtt is ismerték már egymást? Ha igen, Niall, miért csak most lépett? Vagy eddig is randizgattak, és most az én tanácsomra mutatta be nekünk? Az én tanácsomra! Te jó ég! Ha ezt tudtam volna… Ha ezt tudtad volna akkor mit csináltál volna? Na, mit Harry? – szólal meg bennem a kis belső hang. Nem tudom mit csináltam volna. Őszintén, fogalmam sincs. De ezen nem is rágódom. Nem gyártok felesleges problémát!

Akárhogy töröm a fejem, nem jutok dűlőre. Valami kis jelzést keresek, hogy talán Niall említett valamit régebben. Talán egy rúzsnyom az arcán? Vagy egy feltűnően jó kedv? Neem, Niallnek mindig jó kedve van! Az lenne a feltűnő, ha nem, mint tegnap este. És rúzsfoltra sem emlékszem! Akkor mégiscsak lehet, hogy a napokban ismerkedtek meg valamikor? De akkor már máris együtt vannak?

Hogy lehet, hogy együtt vannak? Niallel? Pont Niallel? Mert ha egy ismeretlennel lenne, azt könnyebben felfognám. De így, hogy az egyik legjobb haverom, bandatársam, lakótársam barátnője. Így nem tudom mi lesz! És őszintén félek tőle! Szeretem Niallt! De Alexa… Őt egyszerűen nem tudom feladni. Folyamatosan körülötte forognak a gondolataim, amiket képtelen vagyok leállítani. És nem is akarom. Muszáj valamit tennem! Niall, nagyon sajnálom, de Alexáért meg kell küzdenünk!

#4. - Pár napja megismerkedtem egy lánnyal

Dear readers
Itt is a negyedik rész, ahogy megszokottan csütörötökön. Ez azért már léngyesebb rész, bár még mindig nem mondható fontosnak! Nincs több hozzáfűzni valóm, jó olvasást!:)

Patricia F.

Harry Styles

2013.február 20.

Hazafelé menet megbeszéljük, hogy Zayn gyorsan bemegy a boltba Niallel, hogy majd tudjunk ebédet készíteni. Niall pedig csak azért megy vele, mert Zayn kaját vásárol, ergo, Niallnek ott a helye!

Amint hazaérünk Zayn neki lát ő egyedül egy levesnek, én pedig úgy döntök lezuhanyzom.

A szobámba battyogok, levetkőzök és be is állok a zuhany alá. Annyira elálmosít a meleg víz, hogy állva el tudnék aludni. Gyorsan megmosom magam, megtörülközöm és kiszállok. A hajamat megszárítom, majd befekszem az ágyamba és előveszem a telefonomat. Felnézek twitterre, közben pedig nagyokat ásítozok és ügyelek rá, hogy el ne aludjak. Előbb meg akarok ebédelni és csak utána szundítani egy jó nagyot.

Twitteren a két napos vörös szőnyeges eseményről kerültek fel képek, és izgatottan nyitom meg őket, hisz’ talán itt megtalálhatom azt a gyönyörűséges lányt, aki a fejembe fészkelte magát és nem hagy nyugodni. Igéző barna tekintete, káprázatos mosolya szinte beleégett az elmémben, és remélem, soha sem törlődik ki.

Rengeteg kép került fel és már azt hittem sosem találom meg a lányt, mikor a következő képen őt látom. A kamerába néz így pont olyan, mintha engem figyelne. Tovább megyek, hátha még van róla kép, és csakugyan találok. A következőn kicsit a fejére van közelítve, így még közelebb látom csillogó mogyoróbarna szemeit, telt ajkait, ívelt szemöldökét, két kis mosolygödröcskéjét, az egész tökéletes arcát. Most veszem csak észre, hogy hajában néhol világosabb barna melír csíkok vannak. Tovább megyek és egyre kétségbeesettebben koppingatok képernyőn. Mivel már bebizonyosodott, hogy mostanában nem lesz több kép róla, visszamentem ahhoz a kettőhöz, amit találtam. Most jut csak eszembe, hogy talán megjelölték rajta, és akkor a neve, sőt a twitter adatlapja is meglesz. De egyik képnél sincs ott. Csalódottan lépek ki twitterről és ejtem le magam mellé a telefonom. Gyorsan jött örömöm, tovaszállt, nekem pedig maradt megint a tömérdek sok kérdőjel.

Sosem fogom megtalálni ezt a lányt. Pedig nekem muszáj megismernem! Egy furcsa, különös érzés kavarog 
bennem azóta, mióta megpillantottam. Nem tudom mi ez, nem tudok vele mit kezdeni. Sokkal könnyebb lenne, ha tudnám esetleg a nevét vagy valamilyen elérhetőségét. De így… Csak sóvárgok, és reménykedem. Hátha felbukkan valahol. Hátha velem szemben jön az utcán.

Zayn hangját hallom meg, kész az ebéd. Felállok, telefonomat az ágyamon hagyom és leindulok. A nappalit és a konyhát teljesen megtöltötte a finom krémleves illata, én pedig nagyot szippantok a levegőből. Zayn tudja mit csinál a konyhában és imádjuk, mikor rájön a főzhetnék.

- Umm, Zayn mennyei illata van – szaglászik Niall is, csak ugyan, mint én és leül a szokásos helyére. Mellette én, Niall másik oldalán Louis, velünk szemben Zayn és Liam. Mind helyet foglalunk, és egymás után szedünk a levesből, majd neki látunk az ebédnek.

Miután végzek a mosogatóba helyezem a tányért, megköszönöm és udvariasan visszautasítom a másodiknak tervezett mirelit kaját.

- Nem, pont elég volt nekem ez a leves. Most kicsit ledőlök aludni.

- Jó pihenést Hazza! – köszön el Liam, biccentek megköszönésem jeléül, majd felbattyogok.

Visszafekszem az ágyamba és ahogy lehunyom a szemem, máris az álmok szigetén találom magam.

*

Délután négy órakor ébredek meg. Kintről fényesen süt be a Nap, aminek örülök. Ha már hó nem esik, és igazi telünk sem volt, akkor legalább ne az a fránya eső essen, hanem süssön a Nap.

Felülök, megdörzsölöm szemeim, majd hajamba szántok. Felállok, és a fürdőszobába tipegek, megnézem kómás fejem a tükörben, majd arcot mosok. Visszamegyek az ágyamhoz, leülök és kezembe veszem a mobilom. Felnézek twitterre, és keresgélni kezdem a képeket, muszáj újra megcsodálnom! Hamarosan meg is találom, majd perceken keresztül nézem a két képet mosolyogva. Szívem eszeveszett tempóban ver, és nem tudom abbahagyni a mosolygást.

Végül úgy döntök, lementem a két képet, hogy gond nélkül tudjam azokat nézegetni, majd felállok és lemegyek.

A konyha felé indulok, kinyitom a hűtőt és kiveszek egy üveg ásványvizet. Beleiszom, majd visszarakom, aztán a kert felé veszem az irányt, ahonnan hangokat hallok. Louis, Liam és Zayn kint fekszenek egy- egy nyugágyon, így én is csatlakozok hozzájuk.

- Ti nem aludtatok? – ülök le Liam mellé.

- Én nem vagyok álmos – néz rám Liam és homlokára tolja fekete szemüvegét.

- Louis?

- Én szundítottam egy kicsit – bólint és észreveszem a fején az alvás nyomait.

- Uhum, egy kicsit – bólintok én is vigyorogva. – Zayn meg itt aludt el?

- Aha. Már tiszta vörös a háta – röhög Louis.

- Na, ez jó lesz – nevettem én is, majd előhúztam telómat, és lefotóztam a napfényben, hasán fekvő Zaynt, majd felraktam twitterre: „Turné előtti pihi!”

Halkan beszélgetni kezdünk, a közelgő turnéról és mindannyian bevalljuk, hogy izgulunk.

- Na jó, de ez mégis nagyobb lesz, mint a tavalyi! Ami még több rajongót jelent. Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de szerintem eszméletlen jó lesz!

- Persze Louis, naná, hogy jó lesz. De még távolabb megyünk az otthonunktól, a szeretteinktől. Rohadt fárasztó lesz és…

- De Liam, ne a negatívot keresd már benne! Ennek csak jó oldala lehet! Lazulj el egy kicsit, és hagyd magad sodródni. Gondolj a több ezer rajongóra, akik imádnak minket. Én ennél jobbat el sem tudnék képzelni. Mind a nevünket kántálják. Majd’ megőrülnek, egy aláírásért, vagy közös képért. Tudod hány lány álmodozik arról, hogy egyszer az első sorban tomboljon az egyik koncerten? Mennyien gondolkoznak azon, hogy mi lenne ha… Mi lenne ha Harry rám mosolyogna? Vagy beszélne hozzám?

- Louis, szállj kicsit vissza a földre! – nevetek fel.

- De nem Hazza, ez komoly! Tudod, mit meg nem tennének, tesznek a rajongók egy koncertért??

- Én tisztában vagyok vele, rengeteg elképesztő esetet láttunk már.

- Oké, lehet néha tényleg kicsit túlzásba esnek, de ez mind jó cél érdekében!

- Louis, meglopni a szüleinket egy koncertjegyért az már azért nagydolog.

- Jó, én most nem is erre gondoltam. Mindegy! A lényeg, hogy alig várom. Három nap múlva kiállhatunk az O2 aréna hatalmas színpadjára és kezdődhet a buli – mosolyog Louis és láthatóan teljesen felvillanyozódik. Ami azt illeti, most már kezdek én is izgulni és Louisnak sikerül egy kis lelket önteni belénk. Legalábbis belém.

Liamre nézek, aki gondolataiba meredve figyel a távolba. Őt is elgondolkoztatja Louis lelkesedése és látom rajta, most már tényleg csak egy icipici kell neki, hogy ő is teljesen felpörögjön és csak a turnéról gondolkozzon. Persze, az is benne van a pakliban, hogy egészen addig szorongani fog, míg ki nem állunk a színpadra három nap múlva. Az első dal után, pedig már el is fogja felejteni, hogy valaha is félt a turnétól.

- Srácok, én rohadt büszke vagyok magunkra – szólal meg újra Louis, ezzel megtörve a csendet.

- Én is. Nagyon! – mondja halkan Liam.

- El sem hiszem, hogy eljutottunk idáig. Mármint annyira hihetetlen ez az egész. Elgondolkozva azon amit mondtál Louis, tényleg elképesztő az a rengeteg rajongó, akik majd’ beleepednek abba, hogy láthassanak, mind szeretnek minket úgy, ahogy vagyunk.

- Ugye- ugye – mosolyog Louis. – Azt meg még nem is említtettem, hogy ez után a turné után, még több rajongót tudunk szerezni.

- Szívesen tartanék egyszer egy Directioner népszámlálást. Csakhogy, tényleg tudjuk, mennyi rajongók van – mosolyodik el Liam.

- Vagy, hogy, egy- egy nap mennyivel növekednek – bólogat vigyorogva Louis. Ekkor Zayn mocorogni kezd, majd lassan a hátára fordul, és álmában (vagy már nem álmában), fel is kiált. Visszatartva a röhögést figyeljük, aki szépen lassan magához tér, majd felül.

- Miért fáj ennyire a hátam? – torzul el az arca, mi pedig nem bírjuk tovább. Egymásnak dőlve szakad ki belőlünk a nevetés, de úgy tiszta szívből és alig tudjuk abbahagyni. Zayn értetlenül pislog és akárhányszor megmozdul, mindig felszisszen. – Ajj, mondjátok már el, mi a szarért fáj ennyire?? Megmozdulni is alig bírok – nyögi ki keservesen, mi meg megtöröljük a szemünket.

- Zayn, elaludtál a Napon és most úgy nézel ki, mint egy paradicsom – szedi össze magát Liam, mi pedig még jobban nevetünk Louissal.

- Aajj! Ez nagyon fáj! Ne nevessetek már, hanem inkább segítsetek! – nyávog, közben Liam feláll és segít neki bemenni. Őket szőke barátunk váltja fel, aki értetlenül néz Zaynék után, majd lehuppan a harmadik nyugágyra, ahol eddig Liam pihent.

- Hát Zaynnel, meg mi történt? – érdeklődik.

- Elaludt a Napon – felelem, majd kényelmesen elfekszem és lehunyom szemeimet. Élvezem a Nap, perzselő sugarait arcomon, kezeimen és lábszáramon. Testem egyre csak szívja be a hőt és nem sokára kezd eléggé melegem lenni, de tűröm.  

- Srácok, én nem sokára megint megyek el – szólal meg kis idő után Niall.

- Hova, már megint? Holnap jön Paul és megbeszélés lesz – mondja Louis.

- Tudom. Este jövök!

- Na és kivel találkozol? – nyitom ki egyik szemem.

- Haverommal.

- Hát rendben.

- Akkor megyek is. Majd jövök! – mosolyog.

- Érezd jól magad! – mosolyodok el én is.

- Köszi! – int egyet, majd bemegy.

Louissal ketten maradunk a kertben és mindketten élvezzük ezt a jó időt, de aztán egyik percről a másikra besötétedik a hatalmas felhőknek köszönhetően, amik elfoglalják az eget. Kelletlenül összecsukjuk az ágyakat, majd bemegyünk. Zayn a kanapén fekszik hason és a tévét nézi, míg Liam valamit a konyhában kotyvaszt. Leülünk Zayn mellé és bekapcsolódunk a televízió nézésébe, ahol valami sorozat megy. Majd jön Liam és bekeni Zayn hátát azzal a zöld trutyival, amit kotyvasztott az előbb a konyhában.

- Áh, ez nagyon jó! – sóhajt nagyokat Zayn.

- A neten találtam a receptet. Ha lefürödtél bekenem megint, és tudsz majd aludni.

- Köszi Liam! – virul ki Zayn.

Kicsit később, mikor a vacsorához ülünk le, megjön Niall, teljesen elázva (mivel közben kegyetlenül szakadni kezdett az eső) és szó nélkül felrohan az emeletre.

- Hát Niallel meg mi történt? – kérdezi Zayn, de mi sem tudunk neki válaszolni, mert fogalmunk sincs, mitől lehet ilyen zabos Niall.

Vacsora végén megpakolok egy tányért meleg étellel és felindulok Niallhez, hogy megnézzem, mi van vele. Halk és rekedt ’Gyere’ –vel adja tudtomra, hogy bemehetek. Becsukom magam után a faajtót és lerakom az éjjeli szekrényére a tálcát.

- Mi történt Niall? – ülök mellé, mivel látszik az arcán, hogy valami bántja. – Egyél, közben pedig meséld el, mitől vagy ilyen szomorú – helyeztem ölébe a tálcát, majd ráfigyelek.

- Pár napja megismerkedtem egy lánnyal – vallja be halványan elpirulva.

- Nahát, tényleg? És nekünk miért nem szóltál?

- Mert nem akartam előre hangoztatni.

- És akkor nem is a haveroddal találkozgattál?

- De, először igen. Ő mutatott be egymásnak minket. Alexának hívják és nagyon szép, lány – pirul el újra, én meg felkuncogok.

- Oh, Niall, neked nagyon tetszik!

- Azután pedig tényleg vele találkozgattam. Vagyis elhívtam randira. Nagyon aranyos, rengeteget nevettünk együtt.

- Ez tök jó! Na és akkor mi miatt vagy szomorú?

- Ma megbeszéltük, hogy találkozunk és nem jött el. Pedig egy csomót vártam rá, még virágot is vettem neki. Aztán mikor esni kezdett az eső eljöttem.

- Oh, haver, az még nem azt jelenti, hogy nem akar semmit. Lehet elfelejtette. Vagy dolga akadt és nem tudott szólni.

- Telefonon? A száma is megvan!

- Biztos nyomós oka volt rá, amiért nem ment el.

- Hát… lehet – motyogja, miközben enni kezd.

- Sőt biztos. Ne aggódj, fog jelentkezni! Utána pedig bemutathatnád nekünk! – bököm meg vigyorogva, mire azonnal óriásit mér oldalamra, rögtön utánam.

- Mindenképpen!

- Na, jó étvágyat! – állok fel és kifelé indulok, de akkor utánam szól.

- Oh, Harry…

- Igen? – fordulok vissza, felé.

- Addig légy szíves ne mondd el a többieknek, amíg nem hív vissza, jó?

- Persze, nyugodj meg, tőlem nem tudják meg!

- Köszi és a vacsit is – mosolyodik el.

- Nincs mit Nialler!

#3. - Majd elmondja, ha akarja

Dear readers

Meg is hoztam a harmadik részt!:) Nekem ma volt az utolsó tanítási nap az iskolában, úgy hogy ráállok a lazításra és írásra. Ha nagyon belejönnék, akkor akár két rész is lehet egy héten, de egyelőre ezt még kétlem!:D Ez még mindig Harry szemszögéből van, amit remélem nem bántok és azért izgalmas ez is. Úgy tervezem, hogy tíz rész Harry és tíz rész lesz főhősnőnk szemszögéből, hát majd meglátjuk mennyire jön össze!:3
Továbbá elértük a 20.000 -es megtekintést, melynek nagyon- nagyon örülök!(: Büszkeséggel tölt már el ez a szám, pedig tudom, hogy ez még édes kevés. Én mégis roppanttul örülök neki, remélem, a 30.000 -diket is "ünnepelhetjük" nemsokára!:)
Jó olvasást és kitartás az utolsó pár naphoz!^-^

 Patricia F.

 Harry Styles

2013. február 19. - 20.

Estefelé Nialler, megint elhúzta a csíkot. Azt mondta, hogy a haverjához megy át filmet nézni. Újra négyen maradtunk, és mivel Lou kitalálja, hogy LiveStreamol –junk, ezért összekészülődünk és beülünk mind a nagy gép elé vigyorogva. A nézettség az egekben van, ökörködünk, hülyülünk és egy csomót nevetünk, majd kérésekre, éneklünk. Sokan tetszik fel a kérdést, hogy szőke bandatársunk merre van, melyre egyszerű válasz gyanánt az igazat mondjuk. A LiveStream végén Paul idegesen hív engem. Persze, tökre elfelejtkeztünk, hogy Paul már így is pipa ránk, és nem volt eszünkben egyikünknek sem, hogy ezt mégse kellene.

- Paul, de hát a nézettség több ezer volt. Alighanem egy millió. A rajongók eszméletlenül örültek neki, nem értem miért olyan nagy baj ez – magyarázkodok a telefonba, bár tudom, hogy vesztett ügyünk van.

- Harry, nem állok le veled vitatkozni, pontosan tudjátok mindannyian, hogy miért nem lehet LiveStream –ot csinálni. A szabályt megszegtétek, ráadásul úgy, hogy ma már hangpróbára is elfelejtettetek jönni. Remélem tudjátok, hogy rohadt mérges vagyok!

Igazat adok neki, tényleg nem szabadott volna LiveStream –olnunk, ma tényleg elfelejtettük a hangpróbát.

- Amúgy meg… Niallt nem láttam. Mégis hol a francban van? Azóta nem is találkoztatok?

- De, délben itthon volt. Pár órája ment el. Egy régi haverjával találkozott délelőtt, és most is, nála van. Vacsira elvileg jön – nézek az órámra, mely már este fél nyolcat mutat, tehát Niall késik.

- Jó – morogja -, holnap reggel nyolctól hangpróba!

- Reggel nyolctól?

- Igen, reggel nyolctól. Remélem felfogjátok, hogy ez büntetés. Ha nem lesztek itt pontban, nyolc nulla nullakor, akkor nem tudom mit csinálok veletek.

- Értem. Átadom a többieknek. Szép estét, Paul – motyogom, majd kinyomom a telefont és fancsali képpel nézek a kíváncsi srácokra.

- A szófoszlányokból ítélve, nem sok jóra számíthatunk… - néz szemeimbe Liam, én pedig bólintok.

- Holnap reggel nyolc. Stúdió.

- Na ne már!! – hördül fel Zayn. Számítottam rá, hogy őt fogja a legrosszabbul érinteni ez.

- De. A LiveStream és a mai késés miatt.

- Basszus! – húzza el a száját Liam.

- Nézzétek a jó oldalát – mosolyog Louis. – Hamarabb hazaérünk, és még mindig visszafeküdhetünk aludni.

- Ez a beszéd. Egy kis koránkelés. Na és? Eddig még senki sem halt bele, mi sem fogunk! Holnap reggel hatkor Louissal felébresztünk mindenkit, elkészülünk időben, és pontban nyolcra bent vagyunk – közölöm a tervet mindenkivel. Liam bólint, Louis vigyorogva lájk jelet mutat, Zayn, pedig, morcosan ül tovább a kanapén. Tőle többre nem is vártam. – Umm, Niall mit is mondott, hánykor jön?

- Vacsira.

- Ja igen. Már háromnegyed nyolc van.

- Hát, mi is megcsúsztunk a vacsival.

- Meg. Mit együnk? Én már éhes is vagyok – megyek le a konyhába a pocimat simogatva. Be nézek a hűtőbe ahol találok mirelit pizzát. Kiveszem és lerakom a pultra, majd tovább nézelődök a hűtőben. Kiveszem a ketchupot, mert én azzal szeretem, a majonézt és a mustárt is, mert Niall úgy eszi. Kicsit undi, de ahogy ő érzi. – Fiúk. Pizza.

- Az jó lesz – vágódnak le a bárszékekre. Ha csak öten vagyunk akkor általában ott eszünk, ha vendég jön, akkor pedig az étkezőben.

Berakom a sütőbe a két pizzát, majd fütyülve a pultnak dőlök.

- Megjöttem – kiáltja el magát az előszobából Niall, majd már fel is bukkan. – Hali. Bocsi a késésért, nem figyeltem az időt. Mizu? – ül le Zayn mellé. – Pizza? – szagol a levegőbe, én pedig bólintok. – Mit csináltatok?

- LiveStreamol –tunk – újságolja lelkendezve Louis.

- Komolyan? – döbben le.

- Aha. Nekem jutott eszembe. Egy órával hamarabb kiírtuk, és majdnem egy milliós nézettségünk volt!

- Wow. De nem úgy van, hogy nem szabad LiveStream –olnunk?

- Nem jutott eszünkbe.

- Uu – húzza el a száját. – És Paul? Tudja már?

- Hát jól kiosztott minket. És holnap reggel nyolcra bent kell lennünk stúdiózni. Reggel hatkor Louissal ébresztünk mindenkit. És te is jössz! Mert rád is nagyon pipa Paul.

- Oh, rendben. Akkor én most elmegyek telefonálni. Szóljatok, ha kész a pizza – áll fel telefonjával a kezében és félrevonul. A srácokkal értetlenül összenézünk, majd egyszerre vállat vonunk, ezzel lerendezve. Majd elmondja, ha akarja.

Mire kész lesz a pizza, Nialler is visszajön, így együtt vacsorázunk. Utána pedig hamar lefeküdünk, a másnapi korán kelés miatt.

*

Hangos hangra ébredek közvetlenül a fülem mellől. A szemeimet még nem akarom kinyitni és úgy gondolom, majd csak elmúlik ez a fránya csengés, így hátat fordítok a zajforrásnak és a párnámba fúrom a fejem. De egy idő után az Istenért sem akar abbamaradni a hangos zenélés, így kénytelen vagyok megnézni, mi az. A telefonom nyávog, már vagy két perce. Kinyomom, majd a kijelzőre nézek. Hat óra két perc.

Kikászálódok az ágyamból és bokszert húzok magamra, majd kiindulok egyenesen Louis szobájába. Éppen, hogy be akarok nyitni, mikor nyílik az ajtó és Louis kómás feje jelenik meg.

- A francba a korán keléssel! – morogja. Hát igen, egyikünk sincs hozzászokva. Jó rég volt az, mikor időbe kellett kelnünk. Minden gyerek megtapasztalja egész korán a korán kelést, és annak minden előnyét, hátrányát. Legutoljára akkor keltettek ilyen korán, mikor az x- factorban indultam. Azóta nyolctól hamarabb nem kelek fel.

Lou szó nélkül elindul Liamhez. Aha, persze, azt hiszed, majd nekem marad Zayn! A fenéket.

Niall szobája felé veszem az irányt, ahova halkan benyitok, bár semmi értelme nem volt az óvatoskodásnak. Niall hasán fekszik, feje felém van fordítva, szemhéjai csukva vannak és hangosan szuszog, mint karácsony után a jóllakott kisfiú. Keze lelóg az ágyról. Szobája végébe van az ágya állítva, közvetlen mellette egy jó nagy ablakpárkány ahova az ember ki tud ülni. Ágyával szemben barna, polcos szekrény, ahol egy rakat DVD, CD és képregény, meg bekeretezett fotók pihennek. Az ágya mellett, egy jókora üveges ajtó, amit függöny díszít, csak úgy, mint az ablakot. Azon az ajtón át, kilehet jutni a hatalmas erkélyre, ami a ház ezen oldalán van. Mivel nekem a másik oldalán van a szobám, ezért nekem, Liamnek és Zaynek arra néz az erkélye. Mindkét oldalon össze vannak kötve az erkélyek, így két, hatalmas, közösünk van.

Niall szobájának falain a sötétkék szín játszik. A polcos szekrényétől balra újabb ajtó, ami ezúttal a fürdőt és a vécét foglalja magába. A faajtó mellett egy ruhásszekrény áll, a szoba bejárata mellett pedig egy szintén fa íróasztal, amin jegyzet- és ceruzatömb, és papírok egymásra rakva szépen. Az íróasztal és a ruhás szekrény között áll egy kottatartó és Niall kedvenc gitárja, a többit a zeneszobában tartja. 

Mellé sétálok, majd óvatosan ébrezgetni kezdem.

- Nialler, mennünk kell be, ébredj!

- Harry? – kérdezi nyöszörögve és kezével tapogatni kezd a párnája után.

- Igen. Ébredj, Niall, mert egy egész óra, mire te megreggelizel.

- De azt még meg is kell csinálni – motyogja.

- Megcsinálom neked, ha elmondod, mi kell, felkelsz, rendbe szeded magad, és legkésőbb háromnegyed hétkor lent toporogsz a konyhában!

- Rántottát kérek szépen baconnel, meg gofrit – nyitja ki szemeit, és angyalian mosolyogva pislog fel rám.

- Oké! Viszont akkor kelj!

- Rendben – ül fel, majd megdörzsöli szemeit és szőke tincsei közé túr. Elmosolyodom és kiindulok a szobából. Mivel, én csinálom a reggelit, ezért egyértelmű, hogy Louisra vár az a feladat, hogy kiverje az ágyból Zaynt. Remélem, ez neki is le fog esni!

A szobámba indulok, hogy gyorsan megmosakodjak és felöltözzek. Fehér alapon, vékony, világoskék, függőlegesen festett csíkos inget veszek magamra a fekete, szaggatott farmeremmel és a barna csizmámmal. Az ingen kigombolva hagyom, az első jó pár gombot, így kilátszódik egy- egy tetoválásom. Nyakamba akasztom keresztes nyakláncom, amit még anyukámtól kaptam, 14 évesen. Minden vasárnap eljártunk templomba, és egy nap, mikor hazaértünk onnan, anyu leültetett az asztalhoz, majd nekem ajándékozta ezt a nyakláncot. Azt mondta, hogy ez a nagyapámé, az ő apukájáé volt, aki három éves koromban meghalt. Többet nem fűzött hozzá, és többet nem is kérdeztem, mert tudtam, ez a téma kényesen érintette. Ma már lehet, nem feszül meg az arca, hanem csak aranyosan elmosolyodik, majd megpaskolja az arcom, miközben leültet egy székre és mesélni kezd. Közben hoz két bögre teát, és egy kis csokis sütit.

Visszakanyarodva a nyaklánchoz, azóta is vigyázok rá, mint egy kincsre.

Körülnézek a kalapjaim, sapkáim között, majd megakad a szemem ezen a vajszínű kalapon. Kiveszem, majd kinézek az ablakon. Erősen süt a Nap, így a kalapot magamnál hagyom, zsebre vágom a pénztárcám és a telefonom, majd lesietek. Előhúzok a serpenyőt, egy doboz tojást és bacont. Felrakom a tűzhelyre, majd a gofri tésztájának bekeveréséhez látok hozzá. Jobbnak látom, ha magamra veszem a közös kötényünk, majd úgy sütögetek tovább. Mindig is szerettem a konyhában tevékenykedni, akár főzésről, akár sütésről, akár csak mosogatásról van szó. Anyunak imádtam segíteni, később pedig mikor már tudtam jó néhány ételt elkészíteni, akkor kiszolgálni őt és nővéremet.

Mikor a fiúkkal egy bandába kerültünk, eleinte egyikünk sem főzött. Leginkább azért, mert egyikőnk, sem tudta, hogy mit szólna hozzá a másik (kinevetnénk, vagy valami…). Aztán egyik reggel Zayn reggelivel várt minket. Akkor kijelentette, hogy szeret főzni, és tud is, szóval nyugodtan cikizhetjük, de ő akkor is főz. Niall erre a nyakába ugrott, mert, hogy ő meg enni imád, így szuper lesz. Zayn főz, Niall tápol. Utána mondtam én is, hogy tudok is főzni és szeretek is a konyhában foglalatoskodni. Aztán Liam is bevállalta, de ő azt mondta, hogy ha nagyon muszáj. De alap dolgokat ő is tud. És végül Louis maradt, aki azt mondta, hogy mivel ő a legidősebb, ő arra ügyel, hogy ne gyújtsuk magunkra a házat. Így innentől, mint a szorgos anyukák, jobbnál jobb sütiket sütöttünk, finomabbnál finomabb leveseket és főtt ételeket csináltunk és nem mellesleg, egy csomó mindent tanultunk a másiktól.

A rántotta már el is készült, így mindent kihelyezek az asztalra, amik kellenek a reggelihez. Már egyáltalán nem is vagyok álmos.

A pultnak dőlve várom, hogy kész legyen az utolsó gofri is, közben pedig az órámra pillantok. Hat negyven. Niall, már csak öt perced van!

A lépcső alján megjelenik Louis és Liam felöltözve, üdén és frissen.

- Jó reggelt! – mosolygok rájuk.

- Jó reggelt Harry. Hogy aludtál?

- Gofri? – csillan fel Louis szeme és belecsíp az egyikbe, amelyik már készen van.

- Igen, de ne pituszkálj bele! Amúgy jól aludtam. És te?

- Én is.

- Már meg is bocsájtottam, hogy magamra hagytál Zayneeval – nyammog Louis.

- Hát, úgy tartom ferrnek, hogy mivel én ébresztettem Niallt és reggelit készítettem, ezért te neked kellett Zaynt is ébresztened.

- Hát, végül is egész könnyen ment, felkelt, elindult fogat mosni, meg megcsinálni a haját.

- Akkor jó. Niallnek is már csak két perce van – nézek újra az órámra, Liam pedig felvonja szemöldökét. – Mondtam neki, hogy csinálok reggelire azt, amit akar, de legkésőbb háromnegyedre lent kell lennie.

Ekkor fut be ő is, teljes „harci” szettbe vágva magát.

- Jó reggelt! – köszön vidáman, majd csillogó szemekkel letelepedik a székére és várja, hogy mi is leüljünk reggelizni. Louis is elhelyezkedik, majd én is leülök.

- Ne várjuk meg Zaynt? – kérdezi Liam.

- Zaaaaaaayn! – ordítja Niall.

- Jövök már – kocog le a lépcsőn. – Reggelt.

- Ez igen! Elismerésem! – bólintok, Zayn pedig vigyorogva meghajol, majd leül ő is és nekilátunk a reggelinek.