#35. - Mindegyikőjükben Alexát kerestem, és egyikőjükben sem találtam meg

Haiiii emberek
Itt is lenne a következő rész! Innentől számítva még öt fejezet van hátra a blogból. És bár felmerült az ötlete, a második évadnak, erősen gondolkozom rajta. Éppenséggel lenne rá ötletem, de rengeteg más blog ötletem van, és túlságosan hívogató itt a lezárás, plusz már úgy ahogy elkezdtem a következő törit, soo nem tudom. Még gondolkozok, az is lehet, hogy belevágok az új blogba, és később pedig folytatom ezt is egy második évaddal. Majd meglátjuk!:) Apropó, átléptük a 40 000 -es nézettséget, nagyon örülök neki, köszönöm szépen!☺ Valamint a sok -sook pipa is nagyon jól esik!(:♥♥ Jó olvasást babies, xx.

Patricia P.

Harry Styles

2013. március 27. - 38.

Anyuéktól ma reggel búcsút vettem, mert pontban tízkor indult is a londoni buszom, Niallhöz. Gemms maradt Holmes Chapelben, és majd csak holnap jön utánam Londonba. Ugyanis szerencsére jön velünk a turnén még egy ideig, melynek nagyon örülök. Anyáéktól az elbúcsúzás nehezen ment, ahogy mindig is szokott ez lenni. Egy percig sem bántam, hogy szünetünk minden percében velük voltam, illetve nem mindenben, az utolsó két napot már nem együtt töltjük.

Az idő alatt, amíg Londonba nem érek, olvasok egy otthonról a könyvespolcomról elhozott könyvet. Mellettem nem ül senki, egész kényelmesen utazok. A buszpályaudvaron aztán vár rám Niall, szinte a nyakába ugrok, ami miatt sok ember felfigyel ránk, de nem érdekel minket.

- Te is nagyon hiányoztál – mondja vigyorogva, amint már a saját lábamon állok a földön – még a lábaimat is köré kulcsoltam, idilli jelenet lehetett. Vigyorogva bólogatok, majd elindulunk kifelé, miközben folyamatosan egymás szavába magyarázunk. Elmondom neki, hogy a hét alatt voltam egy pár diszkóban és egyszer, kétszer lerészegedtem annyira, hogy azt sem tudtam ki vagyok. És természetesen lányokkal is találkoztam, le is feküdtem velük, bár utána mindig lelkiismeret furdalásom volt. Mindegyikőjükben Alexát kerestem, és egyikőjükben sem találtam meg. Erre persze mindig reggel döbbentem rá, józanul, borzasztó fejfájások közepette, és hogy enyhítsek a lelkiismereten, mindegyikőjükkel megreggeliztem, ám senki sem kapta meg a telefonszámom.

Niall csak bólogatott, néha –néha közbe szólt, és megjegyzett valamit, a végén pedig azt mondta, hogy én vagyok a világ legjobb barátja, és megérti, hogy felejteni akarok.

A témát ejtettük, áttértünk rá, és az ő „vakációjára”. Alexáról egy szót sem ejtett, amit a beszámolója végén meg is említettem. Ekkor már a házunk felé tartunk, hogy le tudjam pakolni a cuccaim.

- M –miért említsem Alexát? – kérdezi, és tudom, hogy teljesen zavarba jött.

- Mert Niall, attól, még hogy nekem nem szép múltam van vele, attól még szeretném, hogy te elmeséld, a pozitív, akár negatív élményeid vele kapcsolatban.

És ezt komolyan is gondolom. Akármennyire is fáj még, nem szeretném, ha elhallgatná, vagy csak egyszerűen, hogy ne beszéljünk a barátnőjéről.

- De ez kínos Harry! Mármint, úgy értem, tudom, tisztában vagyok vele, te mit érzel iránta, de lemondtál róla miattam! Érted, miattam? Lehet, életed végéig bánni fogod, lehet, megfogsz egy idő után utálni e miatt, de akkor is miattam mondtál le róla. És nem szívesen beszélgetek erről, róla, veled. Megérted, ugye?

- De én szeretném, hogy beszélj róla, még akkor is, ha kínos neked. Ennyit megérdemlek nem? Arról nem is beszélve, hogy szeretném tudni, mi van Alexával. Mert hogy velem nem létesít semmilyen kapcsolatot, és valószínűleg nem is fog, az biztos.

Niall megszorítja a kormányt, és akaratosan az úton tartja a szemét. A kocsi lelassul, pirosat kaptunk.

- Niall?

- Jól van. Azt hiszem. Igen, jól van. Otthon volt az anyukájánal New Yorkban, utána fotózásai voltak, stúdiózott és már elkezdődött a turnéja. Találkozni nem tudtunk, szívesen elmentem volna hozzá, de lerázott. Vagy tényleg nem volt ideje rám, vagy csak nem akar még velem találkozni – vonogatja a vállát, miközben újra gázt ad. Tudom, hogy bántja, hogy Alexa egyelőre ilyen vele, miattam. – Skypeolni sem akart, de amikor csak tudott hívott, és én is hívtam. Régen találkoztunk, ami miatt tuti, hogy hamarosan szólni fognak a vállalattól, úgy hogy ha más nem, a Modest! miatt látni fogom.

- Olyan kegyetlen, hogy ezt csináltatják veletek. Mármint, ezt most nem magam miatt mondom, hanem csak úgy általánosságban. Vagyis, érted.

- Persze, értem.

Golfozás előtt még beülünk kajálni egy étterembe, utána pedig tele tömött bendővel indulunk a golf pályára. Nem is emlékszem, mikor játszottam utoljára, de a nehéz táska a vállamon, az ütő a kezemben, a fű friss illata, megmosolyogtat és szép emlékeket juttat az eszembe. Az sem tudom elkerülni, mikor Niallel megígértük Alexának és Clairenak, hogy megtanítjuk őket golfozni.

- Ugyanarra gondolsz, mint én? – áll mellém és kezét a vállamra teszi.

- Aha. Hogy jó büdöset fingottál, és a szél ellenére is érzem – Niall felröhög, és én is elvigyorodom.

- Nem, most komolyan. Én arra gondoltam, hogy egyszer megígértük Clairenak és Alexának, hogy megtanítjuk őket golfozni.

- Oké, én is – vallom be.

- Majd egyszer – veregeti meg a vállam.

- Gondolod?

- Biztos vagyok benne – indul előre, én pedig követem.

Az idő elrepül felettünk, már csak azt vesszük észre, hogy alkonyodik, és hogy egyre hidegebb van. Éppen végzünk is, és Niall nyert. Visszamegyünk átöltözni, és ő folyamatosan azzal cukkol, hogy elvesztettem a játszmát.

- Niall, ne éld bele magad, mert amint sort tudunk rá keríteni, lemoslak a pályáról, oké? Egyszeri alkalom volt. Soha többet!

- Aha, hát persze – vihog. – Beülünk a klubba vacsorázni?

- Oké.

Vacsora közben megkérdezem, tudja –e, mikor jönnek a srácok.

- Szerintem mindenki holnap érkezik. Úgy hogy este is ketten leszünk.

- Nem megyünk el valahová?

- Szórakozni? – vonja fel a szemöldökét.

- Aha – vigyorodom el. – Utoljára most még a turné folytatása előtt. Na?

- Jól van, menjünk.

Vacsora után a megbeszélt szórakozóhely felé tartunk, és útközben rám tör egy fura érzés. Attól nem lesz jobb, hogy ha vedelek, olyan részeg leszek, hogy képes vagyok bármilyen őrültséget csinálni, reggelre címlapon végzem, piszkos másnapos leszek, mikor utazunk, plusz kapok egy óriási fejmosást. Komolyan, eddig mit gondoltam? Hogy majd a pia, és egy két csaj megold mindent? Badarság!

- Niall, inkább mégse menjünk ma bulizni, jó? Menjünk haza.

- Tessék? Miért? – lepődik meg. – De jól van, én nem bánom, menjünk. De miért nem szeretnél menni?

- Nem tudom. Elment tőle a kedvem – füllentem.

- Oké. Akkor otthon megnézhetünk egy jó filmet. Mit szólsz?

- Rendben. Benne vagyok.

És jól is döntöttem. Otthon Niallel megágyaztunk a kanapén, popcornnal és kólával, meg a telefonjainkkal a kezünkben bedőltünk filmet nézni, aztán ahogy kiürült a tál, és az üvegek, mindketten bealudtunk.

Reggel Zayn és Liam ébresztettek mocskos vigyorral az arcukon. Mert, hogy alig bírtunk felkelni, nekik meg már meg sem fordult a fejükben az alvás gondolata. Elég jól elszórakoztak a szenvedésünk. Míg én felvánszorogtam a szobámba hideg zuhanyt venni, addig Niall lent maradt, továbbra is a kanapén fetrengve, és még néha a zuhany sem tudta elnyomni a hangos röhögéseket és beszólásokat.

Jó hangulatban telik a reggeli, már én is sokkal éberebb vagyok, ez persze a hideg víznek, és a kávénak is köszönhető. Annak pedig mindketten nagyon örültünk Niallel, hogy valaki, történetesen Liam, gondolt ránk, és hozott nekünk reggelit, így van mivel megtömnünk a korgó gyomrunk.

- Mi van Louissal? – kérdezem teli szájjal.

- Nem tudom, még nem válaszolt – feleli Zayn.

- Ciao ragazzi! Qui é Louis e Miss Claire. Na, jól mondtam? – hangzik az előszobából.

- Majdnem – nevet fel Claire, én pedig gyorsan lenyelem az ételt, és kirohanok vigyorogva.

- Louiiiiis! – ugrok a nyakába. Szorosan átölelem a nyakát, és kisfiús vigyorral az arcom lecsukom a szemeim. A lábaimat is köré kulcsolom. Úgy csöngök rajta, mint egy csimpánz.

- Hazzaa! Te is nagyon hiányoztál!

- El sem hiszed, mily kínszenvedések voltak azok a napok, amikor nem voltál velem!

- Te szegény!

Nevetve ledob az öléből, aztán vigyorogva ad egy pacsit. Az arca le van vörösödve, a nap jól megkapta. A haja kócos, és mindig, talán kicsit világosabb. A bőre egy kicsit barnább, úgy fest, mintha legalább Kaliforniából érkezett volna meg.

Mögöttem sorakoznak a fiúk, máris röhögnek valamin Louissal, én pedig Claire elé állok és gondolkodás nélkül hívom egy jó nagy ölelésbe.

- Szia Harry – mosolyog kedvesen.

- Szia Claire. Örülök, hogy itt vagy – mondom vigyorogva. – Mi újság?

- Minden rendben. Én is örülök, hogy itt lehetek – mosolyog szélesen, és tudom, hogy arra gondol, amire én is. Örül, hogy Louissal lehet, és hogy visszajöhetett vele.

- Halii Claire! – lép mellém vigyorogva Zayne, és a kezét nyújtja, Claire pedig nevetve belecsap. – Mi újság csajszi?

- Minden oké.

- Mi ez már? Itt olyan hideg van! Figyusz, még színem is lett Rómában – ugrik újra mellém Louis és a karját mutogatja.

- Hát azt látom haver – veregetem meg a vállát. – Ott ilyen jó idő van? – kérdezem alsó ajkamat lebiggyesztve. Szívesen süttetném én is a hasam a napon.

- Aha – bólogat hevesen Lou. – Itt pedig olyan hideg. Baah – rázkódik meg, majd megfogja – feltehetőleg a barátnője – kezét, és elhúzza közöttünk, be a nappaliba. – Mikor indulunk?

- Hát Paulnak lassan jönnie kell. Valamikor. Nem tudom, ma még nem hívott, ami fura.

- Szerintem elrabolták – ordítja be rögtön Louis.

- És akkor most mi lesz? Nem megyünk vissza turnézni? – kérdezi Niall.

- Mert Paul nélkül megáll az élet, ugye? Valld be Louis, örülnél, ha el lennék rabolva! – lép be ezzel egy időben a hiányzó személy, aki nélkül tényleg nem tudnánk, hogy hogyan tovább.

- Fogadom, hogy az új csajodnál voltál, és azért késtél! – ordítja nem is hallva Paul cinizmusát.

- Milyen új csajomnál? Fogalmam sincs, miről beszélsz, pff – vágja rá rögtön, mi pedig összevigyorgunk. Szegény Paul, fogalma sincs, milyen borzalmas és hosszú útja lesz velünk.

- Ki vele! Mi a neve, és hogy hívják!

- Ennél sötétebb már nem is lehetnél, Zayn – temeti a fejét a kezébe, mi pedig felröhögünk.

- Most mi rosszat mondtam?

- Gondold át, hogy mit mondtál – vigyorog Liam.

- De most komolyan, valaki árulja már el! – sopánkodik, én pedig visszasunnyogok a befejezetlen reggelimhez.

- Mi újság Hazz? – huppan le mellém Louis, és Niall is visszafoglalja a helyét.

- Semmi különös – vonogatom a vállam, ő pedig a térdemre csap, amolyan „értem én, négyszemközt úgyis kifaggatlak” erősséggel. Igaza van, hazudtam, és csak Niall miatt. Mert biztos, hogy nem előtte fogok panaszkodni Lounak az elcseszett, szerelmi életemről. Hah, még ha lenne is olyanom, hogy „szerelmi élet”.

A turnébuszon aztán kicsit félrevonulok az ágyainkhoz. Elfekszek a legalsón, ami Louisé és becsukom a szemeim. Önző vagyok, amiért még ilyenkor is, magamat sajnáltatom, mikor Paul bevallja, hogy tényleg van valaki, aki mostanában felkeltette az érdeklődését. Mert, még neki is összejött, Louisékról pedig nem is beszélve! Egy percre sem tudnak elszakadni egymástól, a kezük szinte egybenőtt, és Louis szerelmes pillantásai egy idő után már az őrületbe kergettek. Nagyon, tényleg nagyon örülök, hogy boldog, és talált egy lányt, de ugyanakkor borzasztó szomorú vagyok, hogy itt vagyok én, egy csődtömeg, egyes egyedül. Mert az a lány, aki után sóvárgok, másé, és szexnél többre, mostanában, egyik lánnyal sem bírom.

- Na, mi van, most miért léptél le? – telepedik elém Zayn, Niall ágyára. Oldalra nézek, ahol Louis hevesen gesztikulálva beszél Paulnak. Nagyon rákkattant a témára.

- Semmi, tényleg semmi – erőltetek magamra egy mosolyt.

- Úgy sem tudsz átverni.

- Nem tudom. Ajj, olyan önző vagyok – fordulok a hasamra. – És látod, most is, sőt, mindig, mert ahelyett, hogy a többieknek örülnék, a helyett én itt sajnáltatom magam.

- Lassíts! Harry, nem vagy önző, nem sajnáltatod magad. Kibaszott egy helyzetbe kerültél, és a szívednek nem tudod megtiltani, hogy ne szeresse Alexát. Mind megértünk, támogatunk, és próbálunk segíteni. Csak te ne fordulj be, és csinálj baromságokat, oké?

- Oké – bólintok.

Zaynnek igaza van, és egy picit jobb kedvem is lesz. Nagyon jól esik, amiket mondott. Hogy mind mellettem vannak, és támogatnak. Ilyenkor érzem azt, hogy mikor véget vetettem az Alexával lévő kapcsolatomnak, jól döntöttem. És egyszerűen nem bírom elégszer megköszönni, amiért az élet, megajándékozott ezekkel a srácokkal.

#34. - Ugye minden rendben van most velünk?

Haiii
Megérkeztem a következő résszel.☺ Remélem tetszik, én imádtam írni!:)) Jó olvasást.xx.♥

Öleléés

Harry Styles

2013. március 24.

Délután öt órakor egy mosodának a műanyag székein ülünk Gemmával, és várjuk, hogy előhozzák végre anyu párnáját, amit pár órája összekentünk uborkamasszával. Gemma próbálkozásai otthon egy vizes ronggyal csak rosszabbá tették a helyzetet, így még mielőtt anyu totálisan kiakadna leléptünk a párnával és bementünk a városba a helyi ruhatisztítóba. Gemms halálra idegeskedi magát a párna miatt, de engem nem különösképpen köt le annyira. Tudom, hogy kihozzák belőle a foltot. Jobb lesz a párna, mint újkorában.

Én a telefonomon pötyögök, éppen egyszerre sms –ezgetek a srácokkal. Mindenki azt írja, hogy minden oké, valamennyien otthon vannak, csak Louis van éppen Rómában Claire –nél. Tényleg komolynak tűnik a kapcsolatuk, Louis totálisan oda meg vissza van a lányért, aminek őszintén örülök.

Csak akkor nézek fel, mikor Gemma felpattan és a pulthoz megy, így zsebre vágom a telefonom és követem.

- Úristen, megmentették az életem! – visong, a tiszta párnát szorongatva, én meg mosolyogva előhúzom a pénztárcám. – Rakd el Harry, én kentem össze, majd én ki is fizetem! – nyitja szét a táskáját és kotorászni kezd benne.

- Ugyan Gemma, csak nem hiszed, hogy hagyom, hogy kifizesd?

- De igen! Különben is, én vagyok az idősebb, hallgass rám!

- De én vagyok a fiú. És tök mindegy melyikünk fizeti ki – adom oda a bankkártyám a srácnak, aki csak türelmesen vár.

- Akkor most meghívlak egy sütire. És kösz – ad egy puszit az arcomra, majd elveszi a táskát, amibe a párnát rakták és elindulunk kifelé. – Hű, megkönnyebbültem, hogy végül nem lett semmi baj a párnával. Szerintem vigyünk nekik is sütit.

- Á, ne sütizzünk. Anyu is sütött otthon.

- Igazad van. Akkor igyunk egy finom kávét.

- Koffeinmenteset, tekintettel az időre – nevetek és kinyitom az autót.

- Oké, akkor menjünk a Starbucks –hoz – utasít.

- Uhm, én jeges karamellás macchiat –ót kérek. Te? – fordul felém.

- Erm, nekem is jó lesz az. Leülök oda, jó? – mutatok két kényelmes fotel felé, ő pedig bólint és visszafordul. Előhúzom a telefonom, de egy új üzentet sem kaptam a srácoktól, így vissza is rakom és Gemmát várom.

- Mindjárt hozzák – mondja, majd leveszi a dzsekijét, felakasztja a fogasra, és leül a másik nagy barna bőrfotelbe. – A mosodában kivel beszélgettél? Nem tudta elkerülni a figyelmem még akkor sem, ha sík ideg voltam a párna miatt. Remélem nem azzal a valakivel, akire gondolok! – néz rám szigorúan. Elmosolyodom és megrázom a fejem.

- Nem, a srácokkal beszéltem.

- Ó. Mit mondanak? – kérdezi, de akkor meg is hozzák a koffeinmentes kávénkat.

- Minden oké. Louis Rómában van, a többiek pedig otthon.

- Nocsak, nocsak. Tomlinson szerelmes? – kérdezi szemtelenül, miközben belekóstol a jeges italába.

- Aha, valami olyasmi.

- Alig várom, hogy cukkolhassam ezzel! – mondja izgatottan, én pedig felnevetek. – Apropó. Nem bánod ugye, hogy ha megyek vissza veled? – kérdezi félénken mosolyogva, nekem pedig felcsillannak a szemeim.

- Dehogy bánom! Sőt! Ellenkezőleg! Nagyon örülök neki!

- Woho, oké, oké! – nevet fel. – Akkor megbeszéltük. Remélem Paulnak se lesz ellene kifogása – iszik bele.

- Biztosan nem lesz. Talán Louis is hozza magával Clairet.

- Meg hát, ha ott van Lou, nem hiszem, hogy unatkozni fogok – kuncog, én pedig bólintok.

- Babysitter lesz belőled nővérkém – vigyorgok.

- Ó, addig nem bánom, amíg Lux olyan tündéri lesz, amilyen mindig is volt. De ha gonosz kis tökfilkóvá változik, előre szólok öcsikém, passzolom le. Nem vagyok én már olyan fiatal!

Hangos nevetés hagyja el ajkaimat, ő pedig ártatlanul elmosolyodik és újabbat kortyol az italából.

- Azt akarod mondani, hogy ízületi problémákkal, fáradékonysággal és memóriazavarral küzdesz? – kérdezem vissza fojtva a nevetésem.

- Á, ott még azért nem tartok.

- Biztos? Nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy egy idősek otthonában a gondodat viselik.

- Ó, öcsi. Ne aggódj. Jól megvagyok én, ne félj – vigyorog.

Tovább beszélgetünk, majd mikor mindkettőnk pohara kiürül, elindulunk hazafelé. Épp hogy megállok a ház előtt, Gemma felóbégat.

- Harry a Starbucks –ban hagytuk a párnát!

- Mi? Hogy került oda? Nem hagytad az autóban?

- Nem, mert a csuklómon volt és behoztam magammal. Ott felejtettük! Indulj már! Te jó ég! – fogja a fejét, én pedig már kanyarodok is ki az utcából. Ilyen nincs.

Gemm egész úton magát szapulja, aztán mikor leparkolok, pattan is ki a kocsiból és rohan be. Én kicsit lazábbra veszem a figurát, bár persze aggódok azért az egy párnáért, anyu kiakadna, de tényleg, ha a nélkül térnénk haza. Lezárom az ajtót majd bemegyek Gemma után az épületbe. Ő már a pultnál van és vadul magyaráz az eladónak, közben a kezeivel kalimpál, a fiatal férfi, aki pedig csak pislogás nélkül mered rá. Végül megfordul majd előhúzza a táskát, amin a mosoda logója szerepel és kérdőn mered Gemmsre, aki csak úgy kikapja a kezei közül és belenéz. Látom a testtartásán, ahogy megkönnyebbül, megköszöni majd megfordul és távozunk.

- Hű mennyi kalamajkát okozott ma már nekünk ez a párna – öleli magához az autóban.

- Az biztos – nevetek.

- Erről ne szóljunk anyunak, jó?

- Oké.

Otthon anyu nagyon örül a párnának, mi pedig véglegesen is megnyugszunk.

- Jó sokáig elvoltatok. De inkább nem akarom tudni, hogyan sikerül ujjá varázsolnotok a párnát. De itt a vacsora ideje.

Megvacsorázunk közösen, anyu, apu Gemms és én. Utána pedig beülünk a tévé elé és már egyre jobban kényelmesedek el, mikor apu szól, hogy menjünk akkor. Hát persze, programot beszéltünk meg.

- Oké, akkor felőlem mehetünk – állok fel és megnyújtóztatom a végtagjaim ami miatt Gemma nem látja a tévét, így a fenekem kezdi rugdosni. Nevetve arrébb állok, majd mikor nem figyel, lehajolok és megnyalom a karját.

- Fúúúúj! – üvölt fel, én pedig rázkódó vállal menekülök előle a konyhába, egy másik ajtón át a folyosóra, majd újra a nappaliba.

- Komolyan, mintha öt évesek lennétek! – csóválja a fejét anya.

- Apuu, menjünk – visítom és kiszaladok a bejárati ajtón, ő azonban megáll ott és fenyegetően mered rám.

- Gyere csak haza Styles! – mondja, majd elmegy és helyét apa váltja fel kacagva.

- Tényleg óvodások vagytok még – mondja. Kimegyek a kapun, ő pedig behúzza magunk után, majd elindulunk a kis kocsma irányába. A levegő hőmérséklete csökkent, rövidujjúban valószínűleg fáznék már.

Hamar odaérünk, a kis vendéglátó helyiség nincs messze, csupán csak egy utcával arrébb. Az épület előtt cigiznek, s amint belépünk, megcsap a tömény alkohol szaga.

- Mit kérsz? – kérdezi apa.

- Te mit kérsz? – kérdezek vissza.

- Akkor két sör – biccent mosolyogva, én pedig kicsit körül nézek. Legfőképpen idősebb férfiak élvezik egymás társaságát, iszogatnak, beszélgetnek, nevetnek. A fiatalok szórakozóhelye a városközpontban van, nem lepődök meg, hogy nem látok egy korombeli fiatalt sem. – Menjünk oda – lök meg picit és közben az egyik sarokban lévő asztalra mutat távol a zajos társaságtól. Elindulok, ő pedig követ, majd lerakja az asztalra a két sört. Levesszük a dzsekinket és leülünk a két székre. Beleiszok a sörömbe, majd apura vezetem a tekintetem. Mosolyogva vár, várja, hogy belekezdjek a mesémbe. A szerelmi háromszögbe, amibe belecsöppentem két olyan személlyel, akik borzasztóan fontosak nekem. Hurrá!

Másnap reggel tompa fejfájásra ébredek. Értetlenül nézek körbe a lányos szobába, mely nővéremé. Hogyan kerültem ide?

Az idő tizenkettő felé jár, én pedig a mosdó után rögtön gyógyszerért megyek a konyhába. Rajtam kívül már megint mindenki ébren van, ám egyedül aput találom a nappaliban.

- Jó reggelt – mosolyog rám. – Jól aludtál?

- Aha –felelem rekedten és lehuppanok a kanapéra.

- Fáj a fejed?

- Egy picit. Neked?

- Én nem ittam annyi sört, mint te – vigyorog, én pedig ráöltöm a nyelvem. – Anyáék?

- Jógáznak a kertben.

- Hmm – válaszom mindössze ennyi volt. Lerakom az üres bögrét, ami a kezemben volt, majd elfekszek a kanapén és lecsukom a szemeim.

Valamikor délután három óra felé ébredek meg. Kábán pislogva felülök és megdörzsölöm a szemeim.

- Hahó, álomszuszék – hallom anya hangját mögülem és a fejemre nyom egy puszit, majd megkerüli a kanapét és leül a lábamhoz. – Jót aludtál?

- Aha – bólogatok.

- Későn értetek haza tegnap?

- Umm, igen, asszem’ – nyomok el egy ásítást.

- Éhes vagy?

- Igen.

- Na, akkor gyere. Talán maradt még neked valami – mosolyog incselkedve, majd fel is áll és vissza is megy a konyhába. Lerúgom magamról a plédet, amit időközben valaki rám terített – gondolom, anyu – és az étkezőbe sétálok, majd leülök a szokásos helyemre. Anya elém is helyezi a tányért, aztán leül mellém.

- Jó étvágyat.

- Köszi.

Elkezdem a fenséges ételt, ő pedig hoz nekem inni valót is.

- Jól esett apával beszélgetni? – kérdezi.

- Igen, persze. Jó, hogy meghallgatott, meg hogy ellátott pár tanáccsal, ami a nőket illeti – pillantok rá mosolyogva, mire szórakozottan megforgatja a szemeit. – Bár mindketten tudjuk, hogy a mi kapcsolatunkat, a mi bonyolult kapcsolatunkat egy doboz bonbon és száz szál vörös rózsa nem fogja helyre hozni, de még egy nyaralás sem Hawaii –n – mondom szomorúan.

- Sajnálom kicsim – simogatja meg az arcom.

- Tudom. Én is. De nem szeretnék ezen gondolkozni – mosolygok rá, ő pedig bólint.

- Persze, megértem. Egyszer úgyis találsz majd egy olyan lányt, akit még Alexánál is jobban fogsz szeretni.

- Csak győzzem kivárni – sóhajtok, ő pedig elmosolyodik.

Kaja után kimegyek Gemmához a kertbe, aki a pokrócon ül és a jóga könyvet tanulmányozza.

- Hogy megy? – kérdezem.

- Á, egész jól! – néz fel mosolyogva. – Hát jól alukáltál öcsikém? – kérdezi gügyögve.

- Jól – bólintok vigyorogva. – Mondd csak. Reggel miért a te szobádba ébredtem?

- Mert tegnap este, mikor megjöttetek szobát tévesztettél, és mellém dőltél be. Csak úgy áradt belőled a pia szag, pedig apa azt mondta, nem is ittatok sokat.

- Nem, tényleg nem. Na és ma nem csináltál semmi rosszat? Ma is meglátogattad a mosodát?

- Haha, nagyon vicces vagy – gúnyolódik. – Kivételesen semmi rosszat nem tettem. Itt jógáztunk anyával, szóval…

- Ügyes kislány! – vigyorgok, mire összeborzolj a hajam, én pedig utána a kezemmel helyre hozom.

- Na, mi a helyzet? – lép apu ki és megáll minket nézve. – Elég nyomott fejed van fiam – mondja, mire Gemmából kitör a röhögés, én meg bosszúsan összefonom a kezeim.

- Kösz apu, ez jólesett.

- Hát, de ez az igazság! – vigyorodik el, majd a hintaágyhoz sétál és leül rá.

- Harry, üzeneted jött – kiáltja anyu odabentről, én pedig feltápászkodok és bemegyek. Még hallom Gemma gúnyos megjegyzését apunak rólam, amin apu nevet, de nem foglalkozok vele. A szürke készülék az asztalon pihen. Mikor a kezembe veszem csöngeni kezd, a kijelzőn Niall neve és képe áll.

- Hello Niall – szólok bele.

- Halii. Miért nem válaszoltál az üzimre? – kérdezi rögtön, mire felnevetek.

- A kertben voltam, és nem lógok a telómon állandóan. Ellentétben ugye veled – huppanok le a kanapéra.

- Hah, ez nem is igaz.

- Áá, csak az elmúlt két napban többet posztoltál twitterre, mint még soha. Mi van haver, ennyire unatkozol otthon?

- A francokat! Itt van például Greg. Le se kopik rólam. Oké, örülök, meg minden. Na de azért hagyhatna egy kis levegőt venni.

- Szóval kimozdulásra vágysz?

- Arra gondoltam, hogy pár nap múlva elmehetnénk Londonba golfozni egyet. Mit szólsz?

- Úúú, rendben. Benne vagyok – vágom rá rögtön.

- Szuper. Akkor a részleteket még majd megbeszéljük.

- Oké. Na és azon kívül, hogy a bátyád gyakorlatilag megfojt, mi újság Írországban? – kérdezem vigyorogva.

- Minden oké. Minden olyan nyugis. Tudod, a szokásos. Imádom, ezt a nyugalmat! Na meg a madarak csiripelése… - sóhajt.

- Madárcsiripelést mindenütt hallasz – fojtom vissza a nevetést.

- Na, jó, de az ír madarak sokkal szebben csiripelnek.

- Ahogy akarod Niall – nevetek.

- Na és nálatok mi a helyzet?

- Erm, minden oké. Vagyis Gemmsel mindennap tönkre teszünk valami tárgyat…

- Te jó ég, mi a fenét műveltek?

- Tegnap jógázni kezdtünk. Aztán uborkapakolást csinált anyu, meg Gemms, majd kényeztető fürdőzőset játszottunk. Rám kente az uborkakrémet, én meg gondoltam, ha már ilyen lányosat játszunk, magas hangon beszélek, amit ő megelégelt, és elkezdett püfölni egy párnával. Így lett egy trutyis párnánk. Mehettünk a mosodába.

Niall édes nevetése megmosolyogtat, alig bírja abba hagyni a vonal túlsó felén.

- Minden oké Niall? – kérdezem aztán egy idő után nevetve.

- P –persze. Csak elképzeltem a trutyis fejed – röhögött.

- Haha.

- Figyu Harry – vált komolyra a hangja.

- Na mondd.

- Ugye, minden rendben van most velünk?

- Igen. Felőlem igen.

- Jó. Mert szerintem is – szinte hallom a hangjából a megkönnyebbülést, mely jó érzéssel tölt el. Én is megkönnyebbültem, és ha pár nap múlva találkozunk, tuti, hogy a hátára ugrok, és jól megölelgetem.

#33. - „Kényeztető délután, spa és fürdőzés”

Haaaaii
Itt a kövi réész, igaz egy iciripicirit késve. Umm, semmi mondani valóm nincs, szerintem aranyos kis rész lett, én szerettem írni.:3☺ Még egy ilyen bohókás részre számíthattok a Styles familiával, utána viszont kissé lentebb tekerjük Harry jókedvmérőjét aztán pedig the end. De addig még van időnk, soo jó olvasást.;)xx.♥

Ölelééés

Harry Styles

2013. március 24.

A saját ágyamban véghezvitt alvás semmihez sem fogható. Életemben nem aludtam még ilyen jót, és bár szégyellem bevallani, de még a nyálam is kicsordult a párnámra. Rögtön mosoly kúszik az arcomra, ahogy körbe pillantok a szobán. Sötétkék falak, barna szekrények, íróasztal, polcok, tévé, dvd –k, tévé, könyvek, rengeteg kép, egy két poszter. Érmek, emlékek a gyerekkoromból. Miket is beszélek. Azt hiszem, még mindig a gyerekkoromat élem. Vagyis szeretném azt élni.

Kikecmergek az ágyból, az ajtóm résnyire nyitva van, így érzem a friss brownie illatát, ami keveredik az ebédével. Megkordul a hasam, így elcsoszogok a saját kis fürdőszobámba, ami vécéből, egy zuhanykabinból, és mosdókagylóból áll. Úgy döntök lezuhanyzom, hogy még jobban induljon a reggel.

Fürdés után fogat mosok, majd felveszek egy alsót és lecsoszogok a nappaliba, ahol Gemma pizsamában kucorog a kanapén és Garfield –ot néz a tévében, apa a fotelben újságot olvas, anyu pedig a konyhában szorgoskodik. Hogy mennyire hiányoznak ezek az átlagos szombat reggelek.

- Jó reggelt – dörzsölöm meg mosolyogva a szemem, mire apu mosolyogva felpillant az újságból.

- Neked is, kisfiam.

- Harry, van kakaó a konyhában – mondja Gemma, miközben egy percre sem szakítja el a tekintetét.

- Felébredtél? Jó reggelt! Habár már inkább dél van – áll meg vigyorogva anyu a nappali küszöbén, majd elém jön, és rögtön megpuszil, aztán pedig átölel. – Megmelegítem a kakaód, ülj le – simít végig a vállamon, én pedig lehuppanok Gemma mellé. A mesefilmnek vége lesz, ő pedig mosolyogva felém fordul és átölel.

- Jó, hogy itt vagy öcsii – mondja kislányosan és megpuszil.

- Jó, hogy mind együtt vagyunk – hajtja össze az újságot apa, és mosolyogva néz ránk. Bólintok, aztán felcsillan a szemem, mikor anyu átadja a bögre kakaót és rögtön belekortyolok.

- Áh – sóhajtok elégedetten, anyu pedig büszkén visszasomfordál a konyhába.

- Készítsek valami kis reggelit? – kérdezi. – Vagy megvárod az ebédet?

- Megvárom. Ezzel a kakaóval elleszek addig.

- Oké.

A tévében új rajzfilm kezdődik, így azt kezdjük bámulni, ám nem igazán köt le. A gondolataim a srácok felé kalandoznak, majd akaratlanul is Alexára irányul át minden figyelmem. Vajon mi lehet vele? Mit csinál? Sokat gondol ő is a történtekre? Gondol egyáltalán rám? Arra, hogy én is pont olyan rosszul érzem magam, mint ő? Vagy megutált? Lehet, fel kellene hívnom, majd valamikor.

Nem, ez a világ legrosszabb ötlete. Nem kellene újra összekötnöm a szálaimat vele. Nem kéne rágondolnom, se keresnem. Csak hogy nehéz. Borzasztóan nehéz.

Sóhajtok egyet, mire Gemma felém kapja a fejét és összeszűkíti a szemeit.

- Ne gondolkozz! – szól rám, én pedig bólintok. – Nem tesz jót neked, az biztos.

- Miről beszélsz? – kérdi apa.

- Harrynek szerelmi bánata van.

- Tessék? Tényleg?

- Hát, aha, valami olyasmi – felelem szomorúan.

- És szeretnél róla beszélni fiam? Tudod mit, ma este elmegyünk a kocsmába. És kiöntöd a szíved, oké? – áll fel, és megveregeti a vállam.

- Jól hangzik – mosolyodok el, mert tényleg nagyon örülök a közös programnak.

- Na és mi mit csináljunk egész nap? – kérdezi tőlem Gemma, majd kinyomja a tévét.

- Hát, mondjuk felöltözhetnél – nézek végig rajta. Halacska mintás, kék pizsama van rajta.

- Hé! Na és te nem akarsz felöltözni? Rád is rád fér fiam! – áll fel és fel is indul, én meg nevetve nézek utána. Felállok én is, és a konyhába megyek, ahol apa anyát faggatja, hogy mégis mennyit tud, az én szerelmi életemről. Mikor észrevesznek, mindketten elhallgatnak, én meg kínosan felnevetek.

- Megyek, kinézek a kertbe… - mondja apu zavarban, és felkap egy szelet browniet, ami még gőzölög, majd kiindul mellettem.

- Robin, de még forró! – kiált utána anya, majd legyint egyet a konyharuhával és mosolyogva néz rám.

- Apu faggatni kezdett? – kérdezem szórakozottan, és felülök a konyhapultra.

- Valami olyasmi. El kéne neki is mondanod, Harry.

- Tudom, tudom. El is mondok mindent ma este.

- Rendben. És… hogy érzed magad?

- Őszintén? Sokkal jobban. Gemma felbukkanása pár napja a hotelbe jót tett nekem nagyon. És az is jó, hogy most itt leszek veletek egy kis időt. Próbálok nem rá gondolni, de persze lehetetlen. Emészt a bűntudat is, olyan durván elutasítottam.

- De nem tehettél mást, Harry. Ne emészd magad emiatt.

- Jó, de akkor is. Rossz érzés.

- Tudom, kicsim. De túl kell lépned rajta – áll elém és megcirógatja az arcom. – Annyi gyönyörű, kedves, aranyos lány van még. Próbáld meg elfelejteni Alexát. Biztos vagyok benne, hogy nem sokára újra rád talál a szerelem – mosolyog, és kisimít egy barna hajtincset a homlokomból.

Magamhoz húzom és átölelem, a fejemet pedig a vállára hajtom. Ha anya mondja, biztos így is lesz.

Gemma kitalálta, hogy jógázni akar, a kertben. Anyuékkal tök furán néztünk rá, de ő már eldöntötte, így bemelegítőbe öltözött. A fűre terített egy pokrócot, majd ráállt, mi meg anyuval elhelyezkedtünk a hintaszékben. Gemma megállt középen, majd csak bámult ránk.

- Na, mi az? – kérdezem szórakozottan.

- Hogy kell jógázni? – kérdezi, mi meg egy „Ezt most nem mondod komolyan!” fejjel összenézünk anyával, majd újra rá.

- Ezt most komolyan tőlünk kérdezed?

- Hát igen! Anya?

- Fogalmam sincs kislányom – nevet. – Azt hiszem, van egy jógakönyvem, de lehet már meg sincs. Talán a garázsban van egy dobozban.

- Úú, megnéznéd? Köszi! Addig várok – ül le törökülésbe, anyu meg nevetve feláll és elindul a garázs felé. Hitetlenkedve meredek a nővéremre.

- Jógázni akarsz, de fogalmad sincs róla, hogyan kell.

- Mert szeretnék megtanulni!

- Hát, de ahhoz kellene valami segítség is, nem?

- Azt gondoltam, majd ti segítettek, vagy majd csak úgy jönnek magától a dolgok, na!

- Ez kész! – röhögök, ő meg megforgatja a szemeit és húz egyet a laza copfján. Anyu nem sokkal később a könyvet sikeresen a magasba emelve jön vissza.

- Szerencséd van – dobja elé.

- Köszi – lapozza fel. Anyu visszaül mellém, én pedig tovább hajtom a lábammal a hintát. – Na – bök oda. – Jóga, légzésgyakorlatok először is – olvassa el, majd beül egy olyan pózba, ahogy a nő mutatja a könyvben. Csend van, csak néhány autót lehet hallani, ahogy elhúz az utcán, és pár madár, csiripelő énekszóját. Gemma, már vagy öt perce ki –és be lélegez egy hülye pózban ülve, lecsukott szemekkel.

- Erm…

- Sht! – csitít el rögtön.

- Ne már, ennek mi az értelme?

- Oké, előbb kellet, hogy lenyugodjak, és higgadtan kezdhessem a jógázást.

Nem hiszem el, hogy sikerült rávennie. Miután kegyetlenül kiröhögtem szegény agykárosodott nővérkém, kényszerített, hogy segítsek neki, és jógázzunk együtt. Anyu és apu pedig szépen videóra vették, hogy mit összebénázunk. De, ha jobban belegondolok, annyira nem is bánom, hogy végül hagytam magam rábeszélni. Remekül szórakoztunk mindannyian.

- Ú, most csináljunk arcmaszkot! – ugrál. – Anyuu!

- Hallottam, de akkor segíts!

- Oké – indul csapot –papot ott hagyva, a konyhába.

- Hát, azt hiszem a jógázásból mára ennyi – csapom össze a könyvet, majd elfekszek a pokrócon. Felfelé, a kék eget bámulom, melyet hatalmas, tejszínhabra emlékeztető felhők díszítik. Azt játszom, mint régen kiskoromban, megannyiszor; a felhőkből próbálok alakokat, formákat kinézni. Milyen rég is szórakoztam már ezzel.

- Mit látsz? – telepszik le mellém apu, felkarját a könyökére támasztja, és úgy néz felfelé az égre.

- Egy epret. És egy nőt, egy… esernyővel? – fordítom oldalra a fejem.

- Érdekes – feleli, hallom a hangjából, hogy mosolyog – szerintem az egy kutya, pórázzal.

- Szerintem, te másik felhőt nézel! – jelentem ki vigyorogva.

- Nem, nem. Te látod teljesen rosszul – kontrázza, mire nevetve vitatkozni kezdünk rajta, addig amíg, Gemm nem szól, hogy menjünk be. Feltápászkodok, apuba kapaszkodva, ezzel direkt visszanyomva őt, és már rohannék be nevetve, de elkap és visszaránt, majd lenyom, hogy ő is fel tudjon állni.

Odabent aztán, Gemma közli velem, hogy uborkapakolást fog az arcomra rakni.

- Micsoda? Nem! Épp elég volt veled jógázni!

- Naa, Hazz, lééécci – könyörög. – Olyan buli lesz!

- Gemma, kímélj meg, a túl lányos programjaidtól.

- De Harry!!

- Hazz, játssz a nővéreddel – szól rám anyu, aztán megáll egy pillanatra az uborkák felszeletelése közben. – El sem hiszem, hogy ezt mondtam.

Felkuncogok, aztán a hűtőbe nyúlok mélyen valami hideg üdítő után. Tudom, hogy Gemma nem fog leszállni ezzel rólam. Nyaggatni fog, addig, amíg az őrületbe nem kerget. Azt hiszem, jobb belemenni még most, mielőtt mérgében találkozik a talpa, a seggemmel, és begyömöszöl teljesen a hűtőbe.

- Jól van, kenhetsz rám, olyan trutyit. Esetleg, öltözzek fel valami szebb ruhába? A körmömet nem akarod kifesteni? Megmoshatnánk a hajunkat is. Ja, és tetetett magas hangon kell majd beszélnem? – húzom ki a kancsó limonádét, ő pedig már tart is két poharat. Gondolom egyet nekem, egyet pedig magának.

- Nem kell magas hangon beszélned – mondja vihogva, én pedig eldöntöm, hogy már csak azért is így fogok beszélni. Ő akar wellnes hétvégéset játszani és bár, ha ilyenre vágyik, igazán szólhatna, mert megtehetem, hogy elviszem, vagy elmegyünk közösen anyuékkal. De ő csak egy jó pofa elfoglaltságot akar magunknak, szombat délutánra, otthon. Azt hiszem, kötelező vele játszanom.

- Hol van már az a pakolás, drága? – nyávogom, amitől már azt hiszem a házban tartózkodó összes ember a falnak megy.

- Mondtam, hogy nem kell magas hangon beszélned! – hallom egészen közelről Gemma hangját, majd valami hideget érzek az arcomon. Egy –egy szememen felvágott uborka pihen, míg Gemma a bőrömbe masszírozza, sokkal inkább dörzsöli ezt a rémesen büdös, világos színű trutyit. Nem bírom a kígyóuborkát, és mint kiderült, ezt nem lehet savanyúval csinálni. Gemma pedig élvezi, hogy kínozhat, ezzel a rémséggel. De semmi baj nővérkém. Akkor játszunk!

- Mhm, milyen jó emóció ez. Érzem, ahogy a pórusaim tágulnak – nyávogom továbbra is, közben pedig hallom, ahogy anyu nevet nem messze tőlünk. – Gemmácska, maga egy kincs angyalom. Olyan lesz ezután az arcom, mint a baba popsija, hála neked tündérvirágszálam!

- Komolyan, átmentél hatvanöt éves nyanyába? – kérdezi és a kezei is megállnak, az én vigyorom pedig egyre szélesebb, alig bírom megállni, hogy ne röhögjek fel.

- Azt hiszem, jobban érezném magam, ha mondjuk, kaphatnék egy kiadós lábmasszázst – mondom tovább figyelmen kívül hagyva előbbi beszólását.

- Lábmasszázst? Viccelsz velem?

- Gemma, kicsim a te ötleted volt ez a „Kényeztető délután, spa és fürdőzés” program, mindent meg kell tenned, amit a fáradt, kimerült vendég óhajtani kíván.

- Nahát, milyen dallamos hangok! – vinnyogok fel. – Teljesen egyetértek az úri hölggyel, tündérkém ideje, hogy kezelésbe vedd a lábikóim, hihi!

Megmozgatom a lábujjaim, és már megint erős akaraterő kell ahhoz, hogy ne röhögjek fel, mikor Gemma fújtatni kezd. Imádom, amikor mérges!

- Arról nem volt szó, hogy a büdös lábadat fogom masszírozni! Sőt, úgy gondoltam, hogy én is alávetem magam a kényeztetésnek, nem pedig én leszek az, aki a kényeztetést biztosítja!

Dühösen levágódik a lábam végéhez a kanapéra, persze, direkt ráül a lábfejemre, amitől muszáj felvonyítanom.

- Finoman kedveském, finoman! Ezek a lábak már megéltek tizenkilenc évet, és szeretnének még további nyolcvanat.

- Fúú Harry!! – ragadja meg a lábam és szétfeszíti a lábujjaimat. Összeszorított szájjal tűröm és várom, hogy lenyugodjon. Miután ez megtörtént elkezdi a talpam masszírozni, én pedig felsóhajtok.

- Ez igazán kellemes katicabogaram!

- Abba hagynád ezt az idegesítő vinnyogást már végre?? – förmed rám, és megszorítja a lábam, mire kész vége és kitör belőlem a röhögés. Anya is megadja magát, kettőnktől zeng a ház. Leveszem a szememről a két uborkát, a kisasztalon lévő tálba rakom, majd felkönyökölök és nővérem vöröslő fejét bámulom fültő fülig érő vigyorral az arcomon.

- Sajnálom. Ahhoz, hogy élvezni tudjam eme remek programod, melyet roppant intelligens agyacskád szült, muszáj, hogy beleéljem magam egy LÁNY szerepébe – mosolyodok el ártatlanul, a következő pillanatban pedig Gemma visítva rám ugrik és egy párnával ott püföl ahol ér. Ez nem ér! Először is teljesen váratlanul jött, esélyem sem volt felkészülni. Másodszor, olyan erőseket üt, hogy már csípi a bőröm, arról nem is beszélve, hogy a párna tiszta trutymó lett az arcomon lévő truymó miatt. És ez mikor intelligencia hiányos nővéremnek is leesik, megáll majd riadtan mered rám, aztán pedig anyura.

- Kisikálom – pattan fel, ám a lábát beleveri a kisasztal lábába, így felüvölt, és ugrálva halad tovább. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy majdnem lelökte a tányért, amiben még egy csomó trutymó volt.

- Anyu, gyere csak, feküdj le, lazulj el – állok fel, és angyalian vigyorgok rá, miközben egy másik párnát rendezgetek, hogy kényelmesen le tudjon feküdni. Az egyik szeme ijesztően rángatózik, a homlokán pedig kidagad egy ér, és tudom, hogy Gemmával óriási bajban vagyunk, pedig én nem is csináltam semmit.

#32. - Szeretitek egymást, mégsem lehettek együtt, és inkább mindketten külön szenvedtek

Hii cutiiee

Ééés itt a következő fejezet!☺ Remélem mindenkinek kellemesen telik a szünete, és használjátok ki, mert már csak pár nap, és vége.:( Jó olvasást!☺xx.♥

Öleléééés

Harry Styles

2013. március 22.

Ma egésznap az arénában voltunk. Próbáltunk, aztán lustálkodtunk. Alexával tegnap este óta nem találkoztam, és mikor egyedül maradtam kezdtem magam egyre rosszabbul érezni. A többiek képben voltak és próbáltak távol tartani a szomorú gondolatoktól, meg úgy egyáltalán a szomorúságtól. Örülök, hogy tényleg nem kell előttük megjátszanom azt, hogy semmi baj. Mert velük tényleg semmi baj.

Rengeteget ökörködtünk a nap folyamán, és a színpadon is. A rajongók is őrültebbek voltak, mint valaha, és tényleg egy rohadt jó koncertet kanyarítottunk. Bár én minden fellépésen remekül érzem magam.

Mire visszaérünk a hotelba, Alexa összepakolva a cuccait a bőröndjével várakozik ránk.

- Hát te…? – kérdezi rögtön Niall és megöleli.

- Mennem kell.

- De a turné, még csak pár nap múlva folytatódik, nem?

- De igen, de hívott anyám, és meg kéne őt is látogatnom, meg stúdiózni is menni kell, szóval, nem sokára indul a gépem – húzódik el. – Majd hívlak – ad puszit az arcára, és amennyire látom, Niall csalódott. Megértem. Én is az lennék.

- Biztos nem tudsz megvárni? Holnap este már gépre szállunk, és megyünk Londonba.

- Nem, muszáj mennem. Nem sokára találkozunk – ad neki még egy puszit, csak most a szájára. – Sziasztok! – húzza el mellettünk a bőröndjét, és már kint is van a szállodából. Döbbenten nézünk utána.

- Hát, ha mennie kellett – szólal meg Paul, miközben finoman elkezd tolni a liftek felé.

- Jó, csak nem értem, miért ilyen hirtelen – motyogja Niall.

Az apukájával van, megint valami zűr? Azért kellett hazarohannia? Valószínűleg nem fogom megtudni, de hát ezen nem is csodálkozom. Én voltam az, aki megmondtam neki, hogy nem leszünk, nem lehetünk egyet, és én voltam az, aki ott hagyta. Igazából meg sem kéne lepődnöm, hogy lelépett.

Felérve az ideiglenes lakásunkba levágódok a kanapéra, és csak magam elé bámulok fáradtan. Aztán hátradőlök éppen annyira, hogy ki tudjam venni a telefont a zsebemből, és felhívom Gemmát.

- Harry! Hello – köszön vidáman, és a hangjából mintha izgatottságot hallanék ki.

- Szia Gem. Hiányzol.

- Te is öcsi. De nem sokáig – mondja, az ajtón pedig épp kopogtatnak.

- Hogy érted, hogy nem sokáig? – kérdezem, miközben felállok, hogy ajtót nyissak, ugyanis Louis még bement Liamhoz valamiért. – Várj egy percet – mondom, majd kitárom a nyílászárót, ami mögött Gemma áll. – Hééé…

- Hazzz! – ugrik az ölembe és szorosan átölel, én meg hitetlenkedve ölelek vissza.

- Te meg mégis hogy kerülsz ide? Vagyis, nem is érdekel, a lényeg az, hogy itt vagy! – motyogom és szorosan ölelem. Nővérem látványa, és érkezése teljesen megnyugtat.

- Mesélj öcsi! Jajj, alig vártam, hogy lássalak! Anyu kitalálta, hogy meglephetnélek, szóval vonatra ültem, és jöttem is amilyen gyorsan csak tudtam. Na jó, azért Niall is segített. Igazából anyuval tökre összejátszott az agyuk, felhívott és azt mondta, hogy mi lenne, hogy ha meglátogatnálak titeket. Szerinte a padlón vagy, és nem akarja ezt. Akkor meg már a vonaton voltam, szóval elmondta a címet, meg szólt a recepción is, úgy hogy simán ment minden – csacsog, én pedig mosolyogva hallgatom. Niall azt akarja, hogy ne legyek szomorú. Ide akarta rendelni Gemmát, csak azért, hogy ne szomorkodjak Alexa miatt. Rossz belegondolni, hogy elveszthettem volna. – Egyet viszont nem értek – vágja csípőre a kezét, én pedig kuncogva nézem.

- És pedig?

- Miért mondta azt Niall, hogy a padlón vagy? Történt valami? Anya is biztosan azért küldött… De engem miért nem hívtál? Különben nem hoztam csak ezt a hátizsákot, mert tudom, hogy holnap van még egy koncertetek, és aztán pedig egy kis szünet. De komolyan Harry, mi van?

- Hú, hát, ha belekezdenék, reggelig itt ülnénk – túrok a hajamba. – Nagyon sok minden történt. És főleg rossz dolgok, azt hiszem – motyogom és visszarogyok a korábbi ülőhelyemre.

- Ó, jaj, ezt nem akartam hallani.

- Egyik este… majdnem megtettük.

- Tessék? – kerekednek el a szemei.

- Én és Alexa. Koncert után volt, iszogattunk a tetőteraszon, aztán mikor teljesen káó lett mindenki, elmentünk aludni, és mire lefürödtem, ő az ágyamban volt. Beszélgettünk. Megkérdezte, mi a véleményem Claire –ról.

- Ez úgy hangzik nekem, mintha féltékeny lenne.

- Meglehet. Sőt. Aztán én jöttem, megkérdeztem, hogy ő mit gondolt rólam, mikor találkoztunk… Valahogy kilyukadtunk oda, hogy nagyon szereti Niallt, mire én elszóltam magam, hogy ráfér már Niallre egy ilyen, szép, csinos, kedves, aranyos lány. Persze, ezt még mai napig komolyan is gondolom, Zaynnek és Liamnek is ezt kívánom. Úgy tűnik, Louis megtalálta a neki valót, bár most Claire sincs itt, mert vissza kellett mennie Rómába… - pillantok Gemmre, aki csak hallgat, bólogat és vár. – Szóval, miután elszóltam magam, megcsókolt, és érted… Majdnem megtettük – emlékezek vissza.

„- Akarlak! – szakad ki belőle ez az egy szó, ami annyira beindít, annyira feltüzel. Rövid csókot nyomok az ajkára, és felpattanok, bezárom az ajtót. Megfordulok, vágytól elsötétült szemekkel nézek rá, tekintetemmel felnyársalom a testét, amit csak egy apró sort és top takar. Lapos, barna, fedetlen hasa kilátszik, a következő pillanatban rajta vagyok, s az előbb szemlélt területet árasztom el apró, finom csókokkal. Felsóhajt és a hajamba túr, én pedig elmosolyodom a bőrén és a köldökébe mártom a nyelvem lassan. Hangot ad annak, mennyire is élvezi az apróbb kényeztetéseket. Visszakúszok hozzá, hajamnál fogva húz magához és harap az ajkamba, mielőtt megcsókolna. Rekedtes nyögés tör fel belőlem, mire ő mosolyog bele a csókba, keze a vállamon, mellkasomon, hasamon halad végig. Élvezem egy ideig, azután viszont elszakadok tőle, kapkodom a levegőt, miközben utasítom, hogy emelje fel a kezeit. Lehúzom róla a könnyű kis toppot, mely alatt pántnélküli fehér melltartót visel.”

- De aztán? Miért csak majdnem??

- Aztán jött a dráma. Nem bírtam egyszerűen tovább lépni. Eszembe jutott Niall, és úgy éreztem, nem tehetem meg ezt vele.

- Ó, Harry – fogja meg a kezem, és szomorúan megszorítja.

- Majd kiderült, hogy Alexa és Niall szerelme, egy nagy kamu – fejezem be keserű képpel.

- Várj! Mi? – engedi el a kezem, és úgy bámul rám, mintha három szemem lenne.

- Figyelj, ezt nem szabadna elmondanom. Kérlek, ne mondd el senkinek. Alexa és Niall teljesen titokban szerződést kötöttek a Modest! –nél, hogy három évig eljátsszák egymás szerelmét.

- Tessék?!

- Persze, mindkettejüket kényszerítették, mondhatni zsarolták, nem volt más választásuk.

- De… ti erről miért nem tudtatok?

- Mert aláírtak egy titoktartási szerződést. Amit Alexa megszegett, mivel mindezt, most neked mesélem.

- Uh, de ugye nem lett belőle baj?

- Nem, ott szerencsére nem lett.

- De téged padlóra küldtek.

- Szinte teljesen – mondom halkan. – Borzalmas érzés volt megtudni, hogy mindent végig csak játszottak, miközben én majdnem megőrültem. És hogy még mennyit fognak játszani… Nem tudod elképzelni, milyen szörnyű.

- Istenem, öcsi – könyököl a térdére és két kezébe fogja az arcát.

- Haragudtam rájuk, nagyon. És még egy kicsit most is. Aztán beszéltem anyával. Rávett, hogy mondjam el Alexának, mit érzek. Terveztem ezt magamtól is, csak hát egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy elé álljak. Aztán egy koncert után Louissal kicsit iszogattunk, berúgtam, és részegen…

- Elmondtad neki, hogy szereted – fejezi be helyettem.

- Aha. Persze erre másnap totál nem emlékeztem, csak megkönnyebbülten éreztem magam. Aztán Alexa jött, hogy mégis mit műveltem tegnap este, majd utaztunk, így nem tudtunk beszélni, és aztán meg átmentem hozzá és csókolóztunk, és…

- Lefeküdtetek??

- Nem, dehogy. Azt mondta, hogy velem akar lenni. És hogy próbáljuk meg.

- Áááá! – visít fel. – Nem értem, hol itt a baj? Harry!!! – kezdd el rázni, én pedig elmosolyodom a bolondságán.

- Tudod, igazán hiányoztál már. Nem tudom, mióta nem ráztak így fel…

- De most, ne humorizálj már! – nevet. – Tényleg nem értem.

- Niallt senki sem veszi figyelembe? Se Alexa, se te, még Louis sem.

- Niallt? Miért? Mi van Niallel?

- Szerelmes Alexába!

- Mi? Nem, ők, csak kamuból vannak együtt, most mondtad.

- Csak közben Niall, beleszeretett Alexába.

- Uhh – hallgat el azonnal, és szinte hallom, ahogy kattognak a fogaskerekek a fejében. Azon agyal, hogy mit is mondhatna erre. Vagy, hogy, hogyan segíthetne. Szomorúan mosolygok rá, és megrázom a fejem. – És akkor most mi lesz? – kérdezi elkerekedett szemekkel, suttogva.

- Mi lenne? Az élet megy tovább.

- Harry, ezt nem hiszem el – csóválja a fejét.

- Hát pedig, jó lenne – állok fel. – Nem vagy éhes? Rendelek valamit.

- Jó. Nekem mindegy mit – legyint, és felhúzza törökülésbe a lábait. Rendelek vacsit, és visszaülök mellé. – És most hol van Alexa?

- Talán egy órája viharzott el. Az anyjához, bőröndöstül.

- És te mondtad meg neki, hogy még csak meg sem próbálhatjátok?

- Igen – mondom és a torkomba gombóc nő. Nem, nem akarom, hogy eszembe jusson az a pillanat.

- Hát, ha ő is szerelmes beléd, akkor ő is a földön lehet. Szörnyű. Szeretitek egymást, mégsem lehettek együtt, és inkább mindketten külön szenvedtek.

- Ilyen az élet – tárom szét a kezeim.

- Nagyon sajnálom öcsi – ölel át. Fejemet a vállára hajtom, és megsimogatom a kezét.

- El sem hiszed, mennyit dobott rajtam, hogy felbukkantál – húzódok el, hogy rá tudjak nézni mosolyogva, mire neki is huncut mosolyra kunkorodik a szája.

- Én is örülök, hogy itt vagyok – fúrta a fejét kislányosan a mellkasomba. –Uhm, köszönni kéne a többieknek is.

- Nekem meg, beszélnem kell Niallel. Vele is összevesztem Alexa miatt.

- Szerintem, már nem haragszik rád – egyenesedik ki. – Akkor nem keresett volna meg azzal, hogy jöjjek el, és vidítsalak fel.

- Annak is nagyon örültem volna, ha ő jön át, és beszélgetünk, és elmondja, hogy nem haragszik rám. Persze, így sokkal jobb, de… érted – motyogom.

- Biztos szégyelli magát. Gyere! – ráncigál fel. Leoltom a lámpát, majd behúzom magunk után az ajtót és átmegyünk Niall és Liam szobájába, ahol Zayn és Louis is ott vannak.

- Héé, az idősebbik Styles! Hello Gemma – vigyorog Louis, majd rögtön feláll, és megöleli, közben meg megcsikizi, amitől Gem visongva felvihog.

- Sziasztok! – vigyorog és levágódik Niall, meg Zayn közé, majd átkarolja őket. – Hű, hiányoztatok.

- Hát persze, én kinek ne hiányoznék – mosolyog elégedetten Zayn, mire ő megforgatja a szemeit vigyorogva, és meglöki Zayn combját.

- Kajáltatok már? Mert, ha nem rendelünk még egy adagot – mondja Liam.

- Már én is rendeltem magunknak, szóval majd legfeljebb áthozzuk.

- Akkor oké – mosolyog rám. Tudom, hogy mindenki a kedvem fürkészi. Emiatt egyszer már rájuk szóltam délelőtt, de nem tehetnek róla. Csak jó barátként viselkednek.

- Hírünk van Harry! – kiált fel Louis. – Paul becsajozott – vigyorog.

- Miii? Neee! – nevetek fel, ők meg vigyorogva bólogatnak.

- De bizony. Rajta kaptuk. Folyton a telefonján pötyögött, mikor átjött, és aztán pedig kegyetlenül zavarba hoztuk – meséli Lou, miközben két tenyerét gonoszul összedörzsöli.

- De tudjuk, hogy ki az?

- Nem, egyelőre, még nincsenek infók a bizonyos nőről – mondja Niall, miközben Louisra néz, aki csak megerősítően a fejét rázza.

- De gondolom, már dolgozol az ügyön – nézek összeszűkített szemekkel Louisra, persze csak játékból.

- Naná, hogy dolgozok! Ne aggódjatok, lassan tudni fogjuk, hogy ki rabolta el Paul bácsi szívét.

- Szegény Paul – nevet Gemma, mire mosolyogva rá pillantok. – Miért is nem mondott még fel eddig? – tűnődik.

- Szeret minket! Annak ellenére, hogy pokollá tesszük az életét. Hát igen – mereng Zayn érzelgősen, mire belőlünk kitör a nevetés.

- Uh, meghozták a kaját – pattan fel Niall.

- Gondolom, akkor nekünk is – állok fel a fotelból, így utána indulok. Az ajtónk előtt csakugyan ott állt a zsúrkocsi. Megvártam míg Niall behúzza az övükét, majd utána én is így tettem. – Uh, de éhes vagyok! – pattan vissza a helyére, és szinte az összes kajáról lekapja a fedőt, majd alulra pakolja. Az illatokra nekem is összefut a nyál a számban.

Jó ízűen megvacsorázunk, majd Louis és Liam megmutatnak egy új dalt. Teljesen eltérő az eddigi megszokottaknál, nagyon tetszik mindannyiónknak. Gemma teljesen megvan hatódva, állítása szerint, nagydolog, hogy egy időben hall velünk egy új dalt. Persze, az egészet elvicceljük, majd megpróbáljuk a dalt, egyszer, kétszer, háromszor.

- Ez király lett! Hú, szerintem a szám címe lehetne az album címe is. Midnight Memories – fantáziál Niall. – Mit szóltok?

- Hívjuk Pault! – pattan fel Zayn, és el is rohan az említett személyért.

Megmutatjuk Paulnak is a dalt, teljesen lázba jön, és nem csak ő, hanem mi is. Liam és Louis büszkén ülnek a zongora előtt. A Midnight Memories tényleg nagyot szólt.

Totál fáradtan bedőlünk egymás mellé az ágyba Gemmával.

- Hű, ki vagyok – szakad ki Gemmából.

- Én is. Aludjunk – fordulok feléje és le is csukom a szemeim.

- Harry…

- Hm?

- Szerintem, minden rendbe fog jönni – suttogja, mire én is kinyitom a szemeim.

- Hogy érted ezt?

- Alexával. Vagy ha nem is vele, de minden oké lesz. Találsz majd más lányt. Ígérem neked – mosolyog, mire én elmosolyodom.

- Kösz. Szeretlek.

- Én is. Aludj jól – nyom a homlokomra egy puszit, én pedig hirtelen úgy érzem, mintha újra öt éves lennék, Gemma pedig nyolc.

#31. - A barátnőd akarok lenni

Heeyy!
Nos, azt hiszem nem lepődtök meg, hogy ha azt mondom, hogy a héten semmi kedvem nem volt írni. De mivel a múltkor egy hangyányit előrébb haladtam, ezért tudtam ma hozni nektek a részt!:) Próbálom összeszedni, hogy jövőhéten is tudjak hozni új részt. Legyetek erősek babyk, Zayn is ezt akarja, és gondoljunk a múlt gyönyörű perceire!(:♥

Love, love, love 

Harry Styles

2013. március 21.

Zúg a fejem, de nem fáj. Úgy aludtam, hogy még a nyálam is kicsordult. Hátamra fordulok, és az órára nézek. Tizenegy óra. Huh, mi történt tegnap este?

Visszaemlékezési kísérletem sutba borult, egyszerűen nem rémlik semmi sem. Koncert volt, aztán visszajöttünk, Louissal kajáltunk, és… azt hiszem, megittunk egy –két sört.

Kikászálódom az ágyból. Annyira kiütöttem volna magam, hogy még az alsónadrágot se bírtam magamról lerúgni. Utálok gatyában aludni.

Meztelen talpam hangosan csattan a parkettához, majd a csempéhez, ahogy a konyhába érek. Louis ül az ajtóval szemben, kezével a fejét támasztja, feketekávét kortyol.

- Jó reggelt – köszönök és öntök magamnak én is a kávéból. A kávét se szeretem, de most mástól nem fogok felébredni.

- Mitől olyan jó? – nyög fel, nekem meg vigyor húzódik az ajkaimra. – És miért vigyorogsz? Neked nem szakad ketté a fejed? – fogja most már mindkét kezével.

- Nem. Meglepően jól vagyok. Bár nem emlékszem, mi történt az este. Remélem, te igen. Voltunk valahol?

- Berúgtunk. Beszélgettünk. Nem voltunk sehol sem, csak itt. Aztán bealudtam azon a szar kanapén, és nem csak a fejem, de a hátam, és a nyakam is fáj – húzza ki magát, de aztán sziszegve visszaroskad az asztalra.

- Hát barátom, nincs szerencséd. Ma nincs koncert, ugye?

- Nem, de megyünk Birmingham –be.

- Hát akkor lesz időd kipihenni a másnaposságot – vigyorgok rá, ő pedig vág egy grimaszt. Felhajtom a keserű löttyöm maradékát, majd a bögrét a mosogatóba teszem. – Én elmegyek zuhanyozni, hogy szépen induljon a nap – dalolom. – Lehet neked sem ártana egy jó hideg zuhany – mondom, még mielőtt kimegyek a konyhából. Jól esik cseszegetni, és fogalmam sincs, miért van ilyen jó kedvem.

Felfrissülve, egy törülközővel a csípőmön jövök ki az egyetlen fürdőből. Alexa pont akkor viharzik be a nappaliba, mikor én.

- Srácoook! – kiáltja, még mielőtt meglátna, és mikor ez megtörténik, végig mér majd az ajkába harap és lesüti a szemeit. Hm, tetszik ez a reakció. Jót tesz az önbizalmamnak. Meg az egódnak, te idióta!

- Jó reggelt – köszönök mosolyogva. – Hogy aludtál? – kérdezem csupa udvariassággal a hangomban.

- Pontosan tudod, hogy hogyan aludhattam – feleli lenézően, én meg felvonom a szemöldököm.

- Mit szeretnél?

- Paul küldött, hogy mondjam meg, pakoljatok, mert megyünk Birmingham –be.

- Szuper. Előbb szólok Louisnak, hogy menjen el lefürödni – mondom, majd ordítozni kezdek, hogy szabad a fürdő. Nem tudja mosolyát elrejteni, ami miatt nekem is még szélesebb a vigyorom.

- Elég üde és energikus vagy ahhoz képest, ahogy tegnap este kinéztél. Mármint úgy értem, elég sokat ihattatok Louissal.

- Nem értem… Nekem Louis azt mondta, hogy nem voltunk sehol.

- Hát, biztos így is van.

- Akkor honnan tudod, hogy ittunk?

- Ó, nem emlékszel? – kérdez vissza angyali mosollyal.

- Mire kéne? – harapok idegesen az alsó ajkamba.

- Éjfél körül bekopogtattál, hogy beszélnünk kell. Adtam neked gyógyszert, elég viccesen viselkedtél – vigyorog, én pedig már kezdek megnyugodni, hogy csak ennyi, és a tervem részegen, miszerint beszélnünk kell, nem jött össze. De aztán nem mosolyog, és tudom, hogy most jön az a rész, mikor kitálaltam. – Aztán azt mondtad, hogy belém zúgtál – motyogja.

Ettől féltem.

- Alexa, ezt majd megbeszéljük később. Mondjuk, ha odaértünk.

- Jól van – bólint egy aprót és már meg is fordul.

- Várj – mondom, mire nehezen visszafordul. – Haragszol? – biccentem oldalra egy kicsit a fejem, mire elmosolyodik, visszajön elém, és megcsókol. Megint ő, csókol meg, és nem én őt. Ezek szerint ő is érez irántam valamit, nem?

Szorosan átölelem a derekát, miközben ajkaim mohón falják az övéit. Olyan erővel csókol, hogy a gyomrom a feje tetejére állt. Tenyerei az arcomon, majd a tarkómon, karjait nyakam köré fonja. Már majdnem az ölembe veszem, és a szobámba sétálok vele, mikor Louis mindent elront.

- Uuupsz, ne haragudjatok – szól közbe kuncogva, és már megy is a szobájába. Oda a varázs…

- Mennem kell – suttogja.

- Nem sokára találkozunk – mondom rekedtesen. Megint bólint, majd habozva ad egy utolsó édes csókot, és kimegy.

Ezt nem hiszem el…

Az út jó két óra. Ismét zenét hallgatok, és alszok. Szerencsére se rajongók, se riporterek nem várnak tárt karokkal a hotelnál, így nyugodtan lefoglalhatjuk a szállásunkat. Egyre csak az jár a fejemben, hogy mit fogok mondani Alexának… Az, hogy csókolóztunk, nem egyszer, és majdnem lefeküdtünk, nem változtat semmit jelenlegi helyzetemen. Azt hiszem teljesen összezavarodtam, ami Alexa és Niall kapcsolatát illeti. Apropó, Niall. Még mindig pikkel rám, ha sikerül Alexával beszélnem, akkor muszáj lesz vele is pár szót váltanom.

- Hazz, mi volt ez reggel Alexával? – csukja be maga után az ajtót Louis. Ismét egy lakosztályon osztozok vele.

- Te tudtad, hogy este átmentem hozzá, és azt mondtam neki totál részegen, hogy szerelmes vagyok belé?

- Micsoda? Nem, én ezt nem tudtam.

- Hát pedig… Gyógyszert is adott, biztos azért nem fájt reggel a fejem.

- És? Ő mit szólt hozzá?

- Nem tudom. Nem emlékszem. Ő pedig nem fejtette ki a véleményét. Zavarban volt, minél hamarabb le akart lépni, aztán…

- De akkor hogyhogy csókolóztatok, mikor kijöttem?

- Ha megengednéd, hogy befejezzem…

- Jó, jó, mondd.

- Szóval utána szóltam és megkérdeztem, tőle, haragszik –e, mire elém jött és megcsókolt. Meg kéne, hogy verjelek, amiért félbe szakítottad.

- Jól van, honnan tudhattam volna, hogy épp turbékoltok? De ez jó Hazza! – csap a hátamra erősen.

- Na, most már tuti, hogy kapsz – adtam neki tockost, mire nevetve felvonyított.

- Az jó, ha csókolóztatok. Akkor ő is érez valamit irántad.

- Én is ezen gondolkoztam. Nem tudom Louis. Látod, hogy viselkedik Niall, még mindig.

- Igen, látom – sóhajt. – Beszéljek vele?

- Nem, nem kell. Majd én beszélek vele is Alexa után. Különben, még most sem látom esélyét, hogy akármi komolyabb is legyen köztünk.

Hatalmas sóhajt veszek, majd bizonytalanul kopogtatok az ajtón. Niall Liamékkal van valahol, így Alexa egyedül van bent.

- Harry… Gyere – áll félre, én pedig belépkedek, majd követem őt. – Kérsz valamit?

- Nem, köszi. Én… azért jöttem, hogy elmagyarázzak, mindent.

- Mindent? – vonja fel a szemöldökét, és nyel egyet.

- Igen, mindent – bólintok.

- Hát, akkor hallgatlak – néz fel rám elszántan.

- Amit tegnap este mondtam… nos, az igaz. Tényleg beléd szerettem. És hidd el, normális körülmények között, biztos nem így vallanék neked szerelmet. Csak hogy, a helyzet egyáltalán nem normális. Mikor Niallel veszekedtünk, és aztán te szakítottál félbe… Azóta még csak rám sem néz. Vesztünk már össze, de azt hiszem ilyen komoly még sosem volt, mint ez. Megkérdeztem Niallt, neki, mennyire vagy közömbös, és azt mondta, hogy barátként tekint rád. Pedig, szerintem ennél sokkal többről van szó, amit nem tudok nehezen elképzelni, mert te gyönyörű vagy…

- Harry, zavarba hozol, és szerintem nem Niall érzéseiről kellene beszélnünk – szakít félbe, mire felnézek rá. Észre se vettem, hogy eddig a mellkasát bámultam.

- De nem hagyhatom Niall érzéseit. Hát épp ez a probléma! Hogy nem csak nekem, de Niallnek is vannak érzései! És nyílván őt tudod boldoggá tenni, mert ott van a szerződés…

- És mi van, ha én nem Niallt akarom boldoggá tenni? Mi van, ha én téged akarlak szeretni, és hogy te is engem szeress? Te jó ég Harry, nem esik le, hogy totálisan odavagyok érted? És Niall érzéseit nem tudom figyelembe venni, mikor én kész lennék arra, hogy mindenem odaadjam neked – karjait körém fonja és átölel, fejét a mellemre fekteti, és szorít magához.

- Ó Alexa… - simítok végig a haján, kezeim megállapodnak derekán. – Miért nehezíted meg a dolgokat? – suttogom.

- Nem kell elmondanunk Niallnek. Senkinek sem kell elmondanunk – néz fel rám. – Tarthatjuk az egészet titokban. Niallel pedig maradna csak a baráti kapcsolat. Nem csókolgatnám…

- Csak fognád a kezét és úgy tennél, mintha nagyon szeretnéd – mosolyodok el szomorúan. – Nem szeretnék kevésnek tűnő órákat, lopott csókokat. Nem szeretnék úgy a barátod lenni, hogy ezzel nincs tisztában mindenki. Nem szeretnék osztozkodni rajtad, senkivel sem, még a legjobb barátommal sem. Azt szeretném, hogy csak az enyém legyél, csakis az enyém, érted? Másfelől pedig nem tudom elfelejteni, hogy mennyi ideig titkoltátok ezt. Nem tudod elképzelni, mit éltem át…

- Tudom – szorít jobban magához. – Tudom, hogy nagyon rossz volt. Nagyon sajnálom Harry, hidd el. Én csak szeretném ezt, tényleg. A barátnőd akarok lenni.

- Mindennél jobban szeretném ezt én is Alexa… De Niall. Gondolj bele, hogyan érezné magát, ha kiderülne. Nagyon megharagudna mindkettőnkre. Legalább olyan rossz lenne neki, mint nekem volt. És én ezt nem akarom. Nem akarom, hogy úgy fájjon neki, mint ahogy nekem fájt. Olyan, mintha a testvéreim lennének mind. És nem akarom, hogy fájjon nekik.

- Akkor most nem is gondolod ezt az egészet komolyan? – lép hátrébb, de én a karjánál fogva visszahúzom magamhoz.

- Kérdezz meg bárkit erről, baby. Anyát, Gemmát, Louist, a srácokat, Pault… mindenki tudja, mennyire is komolyan gondolom ezt az egészet. Sose éreztem még ilyet Alexa, érted? Sosem. És a lehető legkomolyabban gondolom, és szeretném azt, hogy a barátnőm légy. 
Felnéz rám, barna szemei most is csillognak, mint mindig. Elmosolyodik, kezét az arcomra helyezi, és lágyan simogatja azt, én pedig odahajtom a fejem és lehunyom a szemem.

- Olyan gyönyörű férfi vagy – suttogja, én pedig felnyitom a szemeim. Sose, senki sem mondott még ilyet nekem. – Becsülnivaló. Romantikus. Aranyos. Érzelmes. Gyönyörű – suttogja újra. Ekkor döntök úgy, hogy nem bírom tovább, és megcsókolom. Ajkai édesek, mint a méz, kezei kétségbeesetten kapaszkodnak belém, és elszomorít a gondolat, miszerint mindketten ugyanazt akarjuk, mégsem lehetséges.  – Mi az? – kérdezi, mikor észreveszi rajtam, de én csak mosolyogva megrázom a fejem. – Niall megtudná érteni – mondja. – Elmondanánk neki közösen. Feltudná fogni Harry. Nem haragudna. Legjobb barátok vagytok, szinte már testvérek, eltudná fogadni. Találna egy sokkal szebb lányt, mint én, és sokkal jobbat.

- Ne mondj ilyet. Nálad szebb, és jobb nincs – elmosolyodik és apró csókot ad. – És én is eltudnám fogadni, ha vele lennél. Beletudnék törődni. Idővel ugyan, de sikerülne.

- Nem, ilyen lehetőségről még csak hallani sem akarok. Hát nem érted? Hogy én téged akarlak, és nem Niallt!

- De nem lehetünk együtt Alexa! Emiatt a kibaszott abszúrd helyzet miatt, amit voltak olyan kedvesek teremteni nekünk. Neked Niall barátnőjét kell eljátszanod, és miközben ezt csinálod, Niall csak még jobban beléd szeret. Hogy tudna így elfogadni kettőnket? Nekem fáj a legjobban, hogy ezt kell mondanom, de nem lehetünk együtt. Sajnálom Alexa – suttogom a végét.

- És akkor meg sem próbáljuk?

Arcán sebesen folynak a könnyek, és nekem is erőlködnöm kell, nehogy elsírjam magam.

- Mi értelme lenne? Csak még jobban fájna. Szeretlek Alexa – döntöm a homlokom az övének, aztán egy utoljára megcsókolom, és kisétálok a lakosztályból. Pechemre a srácok jönnek pontosan felém. Nagy levegőt veszek, és Niallre nézek, majd inkább visszarohanok az ideiglenes lakásunkba.

Jó barát vagy Harry! Niall miatt csináltad az egészet. Értékelni fogja. Ez a kibaszott érzés pedig majd elmúlik egyszer. Talán.

Muszáj volt ezt tennem. Nem lehetek együtt Alexával, és ez világos, mint a nap. Vagy én, vagy Niall sérülne. És nem akarok a legjobb barátomnak olyat, amit pár napja még én éreztem.

De nem csak az a baj, hogy Niall is szereti Alexát. Ez az egész szerződés, egy óriási baj, amitől csak úgy, nem tudunk megszabadulni. Hiába lennék tényleg Alexa barátja, mindenki más úgy tudná, hogy Niall az.

Jobb ez így.

Muszáj csinálnom valamit, mert a tétlenül ülés nem megy. Nem akarok gyenge lenni. Nem akarom, hogy ez az egész a padlóhoz csapjon. Nem akarok megtörni. Folytatni akarom tovább az életem, mintha mi sem történt volna.

A táskámban úszógatyáért kezdek kutatni, majd gyorsan át veszem és a papucsomba dugom a lábam, majd felkapok egy törülközőt. Kimegyek, de Louis az utamat állja.

- Mi az? – kérdezem.

- Mi van? Beszéltél Alexával?

- Igen – kerülöm ki.

- És?

- Mi és? – fordulok meg.

- Harry, ne bolondozz már. Összejöttetek, ugye?

- Nem – ingatom a fejem.

- Hát akkor?

- Megmondtam neki, hogy szeretem, de attól még nem tudunk együtt lenni, és eljöttem. Most lemegyek, és megnézem milyen az uszoda. Csatlakozhatnátok – mondom, majd be is húzom magam után az ajtót és a lift felé indulok. Lemegyek az uszoda szintjére, és meglepődve állapítom meg, hogy nincsenek kevesen. Gyerekek, felnőttek, idősek. Igazából nem is bánom, hogy nem vagyok teljesen egyedül. Kell az embereknek a társasága, így minél kevesebbet gondolok Alexára. És őszintén remélem, hogy csatlakozik hozzám Louis, Liam, Zayn és Niall is.

Mielőtt az úszóknak kijelölt medencébe mennék, lezuhanyzok, és utána mártózom meg a hűs vízben. Jó pár hosszt leúszok már, mikor felbukkan Louis, Liam és Zayn.

- Hol van Niall? – könyökölök ki a medence szélére.

- Fent maradt Alexával – válaszolja Zayn.

- Ezek szerint nem akar velem kibékülni – húzom el a szám.

- Csak adj neki egy kis időt – néz rám, nagy, okos, barna szemeivel Liam, majd belejön ő is a medencébe. Louis egy szót sem szól, csak követi Liam példáját, Zayn pedig mellém ül, és belelógatja a lábait a vízbe.

- Ugye nem fogtok sokat úszkálni? A másikba akarok menni – kezd nyafogni.

- Hát menj! – mondom neki vigyorogva.

- De egyedül nem buli – biggyeszti le az alsó ajkát.

- Na, jó, ki akar velem versenyezni? – fordulok a medencében lévő másik két srác felé.

- Pff, de jó, hogy figyeltek rám – morgolódik Zayn.

- Én előbb bemelegítenék – indul el Liam.

- Ahogy én is. De aztán készülj Styles, mert lemoslak a pályáról – vigyorodik el Louis.